Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

516 710. szám. ségre. Marat előtt mindig fel volt ütve az Evangelium. Ezekre, az ilyenekre mondja Lamartine, hogy amikor rosszat forraltak és cselekedtek a jóság és emberszeretet vallása nevében, inkább azt kellett volna hirdetniök: »Megtagadjuk nemcsak a vallást, hanem már Isten létezését«. Akármily bűn megvallása lenne, ezt kellene tennie e javaslat pártolóinak is, legalább őszinteség hiányával nem volnának vádolhatók. A javaslat primitív, gyűlölködő, értelmetlen antiszemitizmusnál nem egyéb, kegyetlen kortesfogás, amely a maihoz hasonló nyomorgó időkben mindig alkalmas a félrevezetett, ha végül is csalódásra ébredő keresztény tömegek megmozdítására, figyelmüknek fontos reformokról való elterelésére vagy lelkűknek, erejüknek politikai célokra való kibérlésére, ha kinek-kinek hatalmi vagy más önző érdekből erre szüksége van. Ezért használja föl ez a javaslat is »szónoki fogásnak« a keresztény jelszót. De maga is érzi, mennyire nem keresztény, sőt embertelen cselekedet, amit végez, ezért felveszi szerkezetébe kisegítő kritériumként a »faj« jelszavát is és ezzel igyekszik kiküszöbölni azt az ellentmondást, hogy a kereszténység nevében keresztényellenességet kodifikál. De ez az álláspontja sem őszinte, sőt ez is csak vakmerő ellenmondás, mert ha faji alapra helyezkedik is — valamilyen elrontott galtonizmus alapján —, akkor is a maga fennen hirdetett keresztény erkölcse ellenére krisztusi tanítást sért a más »fajúak« üldözésével, sőt élet joga, tehát isteni joga ellen intézett támadással. Emellett nem tudja az ember, voltaképen milyen »fajt« véd : a turánit, árját? Mert vagy faj a faj, (ami a természetben tisztán nem létezik) és a maga zárt genealógiáját védi, legfeljebb ezen belül törődik a »varietas«-okkal, ami többnyelvű országokban annyit jelent, hogy nincs nép, nincsen nemzet, de egyszerre két vagy több fajt védeni s legfeljebb egyet kirekeszteni, mint fajpolitika, humbug. A magyarsággal való asszimilációt emlegeti azonban a javaslat. Ez volna az a varázs-ige, amely például a nemzsidó magyarról, ha egy kukkot sem tud is magyarul, máris minden bűnt lemos, míg száz és százezer zsidó, habár már anyanyelvében is magyar, sőt másként sem beszél, már bizonyítani köteles, ha ugyan ekkor is elhiszik neki, az asszimilációt. Az idegen nyelvű ker. magyaroknál ez eleve vitán felül áll, róluk »el kell ismerni, hogy a nemzet testébe-lelkébe harmonikusan beilleszkedtek«. Bár ugyanakkor — a vízkereszti beszédben — azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy a zsidósággal mindenképen baj van az asszimiláció bizonyításával, mert nem tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét sem. »A vita — úgymond — olyan, mintha színvak vitázna a rendes szeművel«. Most már tehát csak azt kellene eldönteni, hogy ki a rendes szemű, az-e, aki az 1914. előtti nagy magyar korszak igaz nagyjainak, a sok közül: Beöthy Ödönnek, Kossuthnak, Deáknak, báró Eötvösnek, gróf Andrássy Gyulának, a nagy magyarbarát Disraeli barátjának és Wekerlének, Szilágyi Dezsőnek, a Tiszáknak szemével lát, vagy az-e, aki ma — mondjuk — a talmud-hamisító s e miatt a prágai egyetemről szökni kényszerült Rohling professzor szemével nézi a dolgokat s az ő gyűlöletével hirdeti elkopott szónoki fogásként ebben a javaslatban is, aminek történelmünk és mindennapi életünk bizonyságai is ellenmondanak, hogy: a zsidóság »származásbeli különbségei (Akkor miért egy faj ?) és területi szétszórtsága ellenére évezredek óta élettani és lelki elkülönítésben él«. . . külön »faji, élettani, lelki, szellemi és érzelmi egység«, . . . amely egység »más népektől őt a legélesebben elkülönítő vallásában és hagyományaiban, erkölcstanában, bölcseletében és racionalizmusában« is kifejezésre jut,... »tud nemzetközi lenni«. . . »szélsőséges hajlamú«, ... »a tulajdont ingóként nézi«, . . . »számarányát messze túlhaladóan vesz részt az önző vagyoni érdekből elkövetett bűncselekményekben« (külföldi fizetési eszközökkel való visszaélés) stb. Ujabban hozzájön ezekhez a »szónoki fogások«-hoz az is, hogy üldözésére gazdasági bojkottal felel, vagyis nem táncol,