Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

710. szám. 515 fogva a lélektani vegyképlete : az emberi alaptermészet atavisztikus csöke vénye, amellyel •— ártatlanabb formában — az átlag ember például még abban is kielégülést, mulatságot talál, ha látja, hogy valaki az utcán versenyt fut a széllel kalapja után, vagy még inkább abban, ha falhatja az újságok rablógyilkosságokról, akasztásokról, katasztrófákról szóló tudósításait, vagy ott üvölthet a boxversenyek, bikaviadalok nézőterén, ha egy-egy sikerült ütést vagy espadaszúrást lát, amelytől a szegény agyonkínzott-vérzett bika kimúl. Ilyen kedves mulatság lehetett, amikor Nero keresztényeket és zsidókat egyaránt fenevadakkal tépetett szét, vagy időnként jobbágy-tömegek, rabszolgák irtásának látványa került műsorra a történelem színpadán. Mások szenvedése sokszor élvezete a nézőknek. A gyengék kockázat nélküli üldözése pedig különösen kedvelt és hasznosnak vélt kormányzati eszköz volt mindenkoron. »Panem et circenses !« Csak itt most a magyar földön alighanem elvéti dolgát ez a varázsige, mert lehet, hogy az értelmiségi osztály egy része, amelyért mindnyájan viseljük a »romlott értelmiség« Nessusingét s amely a maga részére zsákmányt szimatol, lelkesen üdvözli ezt a legújabb »keresztény-nemzeti«-nek álcázott irgalmatlanságot is, de a dolgozó magyar milliók már — látni eléggé —• kezdik kelletlenül hallgatni a puffogó szólamokat, amelyek számukra a »Panem !« helyett mindinkább már csak a cirkuszt jelentik. De elvétik dolgukat különösen azok a »mozgalmi vezérek«, akik jólétű magukbiztonságában cinikusan, bár szerintük — risum teneatis — »gyűlölet nélkül«, hirdetik : »mindent csak hidegen, minden szentimentalizmus nélkül elintézni«. Nem számolnak a magyar nép nemes, jó, irgalmas lelkével. Mert igenis, vegyék tudomásul, hogy ez a nép, amely maga is századok óta járja az elnyomatás és szenvedések iskoláját, igenis szentimentális, igenis érzékeny lelkű, irgalmas és könnyen felriadhat urai (köztük mennyi kicsi úr !) par force-vadászata ellen. Kegyetlen, véres csatákban eleget keményedhetett szíve, mégis mindig kímélte a már legyőzött ellenséget s ölben dajkálta, cukorral, minden jóval etette a kis szerb, román, orosz gyermekeket, ha egy-egy falujukat elfoglaltuk. Előbb-utóbbfeltámad ennek a népnek szánalma, hacsak még előbb rá nem ébred a sok ámító szónoki fogás ürességére s akkor jön a — hideglelés, a kóros lehangoltság, jelszavak összeomlása. Egyelőre azonban a jelszavak dáridó ja még tart. Még lehet, mint ez a javaslat is teszi, a kereszténység jelszavával fellázadni maga ellen a kereszténység ellen is. Ez ennek a javaslatnak egyik legjellemzőbb szofizmája, »szónoki fogása«. Keresztényeket is zsidónak nyilvánít, köztük kat. papokat, apácákat, gyermekeket, ifjakat, serdülő kis bakfisokat, akik már csecsemőkoruktól keresztény vallásban nevelkedtek, egész lelkük keresztény, csak ma ébresztik rá őket kegyetlen kézzel (el kell ismerni,' valóban szentimentalizmus nélkül!), hogy ők is csak kitaszított zsidók. Theológiával és faj tudománnyal (darwinizmussal, galtonizmussal) akarják magyarázni, hogy valóban azok. A Szentszék »Koma locuta«-ja és a protestáns egyháznagyok tanítása is elég határozottan és véglegesen kinyilatkoztatta már rég^ mit jelent és mit ér az egészsilány politikai fajtudomány és mivé tesz a keresztség szentsége, mennyire nincs jelentősége, hogy kit mikor kereszteltek meg. A bizottság egyik kat. paptagja is ad absurdum kimutatta, ami egyetlen igaz keresztény előtt sem lehet vitás, hogy a javaslat »keresztény zsidó« fogalma nonsens és illetéktelen beavatkozás a kat. vallás dogmáiba s általában a keresztény vallások theológiájába, valamint az egyházak hitéleti szuverenitásába. Tehát: épen keresztény alapon el nem fogadható ! De ugyanezen alapon nem fogadható el egyéb embersujtó vonatkozásaiban sem, mert fellázadás a keresztény jóság és az isteni igazság elleni A francia forradalomban is — mint gyakran máskor, mint ez a javaslat is —* sokszor és sokan hivatkoztak kegyetlen cselekedeteik igazolásául a keresztény-