Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

514 ^ÍO. szám* nelmi fohásszal fohászkodnom, hogy akik sorsunkat intézik, ne térjenek le az útról, amelyen századokon át Isten-kéz óvott bennünket és egyúttal miért ne szabadna kérdeznem azoktól, akik régi alkotmányunk alapfalait nap-nap után bontogatják : »Kevésbbé akarják-e tisztelni régi nagyságunk érzelmeit és történelmét, mint sokszor még az ellenség is?« »Isten óvja a magyar hazát!« Mert bizony ilyen fohászos idők járnak ma is. Hasonlatosak különösen 1514-hez, amikor a magyar törvényhozás szintén olyan törvény ehet hozott, amelyek száz- és százezer magyart, az egész jobbágyságot, az ország fenntartó erejét rabszolgaságra, szenvedésekre, kínokra, nyomorúságra, lassú halálra, meg nem születésre kárhoztatták . . . Igaz, — mondjuk — a jobbágyság egy része, elenyésző kis része, de vele együtt nem kevés köznemes is, vétett az ország akkori uralkodó rendje ellen, ami alól nem is akarom itt a vétkeseket menteni. Mégis a nemzet testéből kiátkozottaknak legfőbb bűne aligha volt más, mint az, hogy : hatalomra gyengébbek voltak uraiknál (amint ez volt az eset a protestánsok ellen hozott rendszabályok idejében is, luterani comburantur, a Szuhay-királyság ideje, stb.} s a kegyetlen rendszabályok jók voltak — »szociálpolitikának« is. Ezért általánosították — törvényekben is — a kevesek »bűnét« százezrekre, milliókra. Sötét emléke felidéződik, hogy mi lett a vége. Fogyott erő veresége, talán Isten verése is: Mohács! Ma is — mintha csak 1514 járná —- százezreket akar feláldozni a hatalom, most az ország szerencsétlen sorsú zsidó lakosaiból, mert — mint egykor a jobbágyok — ma ezek a legvédtelenebbek. Pedig — hiába tagadni — embernek is értékek, dolgosnak is dolgos, adózó kezek és magyarnak is magyarok, túlnyomó többségükben sokkal jobb magyarok, mint akik most — kevés kivétellel idegen lélekkel --r igaztalan vádakkal ellenük törnek, leginkább zsákmányéhességből vagy politikai becsvágyból, még legártatlanabbul azok, akiket külföldről hozott propagandamódszerekkelgyűlöletre hangoltak ellenük. Semmi tárgyi ok nincs a nagy embervadászatra. Isten parancsa és a haza valódi érdeke pedig eltilt tőle, de idegen diktatúrák győzelmének haszonbérlői járnak köztünk és — ma ők diktálnak itt. És kormányunk végzetes gyengesége miatt — úgylátszik — diktálhatnak. Diktálhatnak, rágalmazhatnak, bujtogathatnák, hiszen még a kormánysajtó is sók mindenben egy kórusban szaval velük. »Az embereket pedig — mint Macaulay mondja — a sok álokoskodás, rágalom, szónoki fogás és a nemzeti büszkeségre (különösen mellette anyagi nyereségre) hivatkozó bujtogatás könnyen megőrjíti.« Igaz, hogy : »az őrült izgatottságra később mindig tompa egykedvűség következik, a hazafias szólamok többé nemcsak nem csiklandozzák a közönség fülét, hanem éppen kelletlenekké válnak, a heves lázrohamra következik a — hideglelés, a kóros lehangoltság«. »Elmúlik a várakozás ideje és ez — mondja Lamartine — mindig a legkérlelhetetlenebb megbosszuló ja a megsértett igazságnak.« , De most még egyelőre itt van a sok »álokoskodás«, »rágalom«, »szónoki fogás«, a »nemzeti büszkeségre«, inkább zsákmány-lehetőségekre »hivatkozó bujtogatás«, itt vannak a jelszavak, amelyek hatnak s amelyekkel egyes hatalmasaink is versenyt futnak. Nem akarják megszívlelni jóelőre az örök példát, hogy a Gironde is hiába versenyzett a jakobinizmussal: a jakobinus tömegeket nem nyerte meg, a józan közepet pedig elvesztette és útja most már egyenesen vezetett a vérpadra. Hogyisne, »hiszen — még Danton szerint is — (nemcsak a csudás, hanem) sokszor a legszentebb forradalmakban is végül a gonoszok kerülnek uralomra«. Pedig Danton szakértője volt a forradalmaknak. JEz a javaslat és indokolása is, amint megelőző egész propagandája, tele ván álokoskódással, szónoki fogásokkal. Könnyű a dolga. Megvan ilyesminek régtől