Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-707. Törvényjavaslat a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről

707. szám. 449 kedésében akadályozott, a joggal megkövetelhető termelési szempontoknak is megfelelő mezőgazdasági népességnek, munkaalkalom kell a mezőgazdasági bérmunkavállalóknak és nyugalom a mezőgazdasági termelésnek. Széles keretek közt és rövid határidőn belül kell tehát földhöz juttatnunk az arra alkalmas és érdemes mezőgazdasági néprétegeket, amelyek kielégítetlen földigénye és kellőleg ki nem használt munkaereje szociális biztonságunknak csak úgy tehertétele, mint mezőgazdasági termelésünknek. A látszólag ütköző birtok-, termelés- és szociálpolitikai érdekek kiegyenlítésével az egyes vidékek eltérő népsűrűségi, talaj minőségi, éghajlati, közlekedési és értékesítési viszonyaira is tekintettel a mezőgazdasági bérmunkavállalók munkaalkalmának a veszélyeztetése nélkül a maximális keretek között kell lehetővé tenni a gazdasági önállóságra megérett mezőgazdasági néprétegeink kielégítését, egyben pedig hosszú időre biztosítani a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez nélkülözhetetlen nyugalmi helyzetet is, amelyet az eddig sűrűn egymásra következő birtokpolitikai törvények csak kevésbbé biztosíthattak. Az utolsó két évtized tapasztalatai alapján világos az is, hogy a birtokpolitikai elgondolások megvalósításával velejáró terheket nem lehet egyetlen generációra — amely annak viselésére úgyis képtelen — ráhárítani, E terheket vagy azoknak egy részét át kell hárítani a következő nemzedékekre is, amelyek szociális és gazdasági szempontból is elsősorban lesznek haszonélvezői a jelenben elhatározott és végrehajtott reformoknak. Benyújtott törvényjavaslatommal egyrészt a telepítési törvényben meghatározott célok szélesebb keretek közt és gyorsabb ütemben leendő megvalósítását, másrészt pedig a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tulajdoni szerzésének újraszabályozásával azt kívánom elérni, hogy földünk birtoklása a jövőben hatályosabban biztosíttassék a mezőgazdasággal kizárólagos élethivatásként foglalkozó gazdatársadalomnak. Kitűzött céljai érdekében a javaslat egyrészt kiegészíti és módosítja az 1920: XXXVI. törvénycikknek és 1924 : VII. törvénycikknek a haszonbérletekre vonatkozó rendelkezéseit, másrészt és főként pedig a telepítési törvény rendelkezéseit fejleszti tovább. A telepítési törvénynek nemcsak a célkitűzését, de túlnyomórészben eszközeit és rendszerét is magáévá téve e törvénytől lényegileg csak az átengedésre kötelezett tulajdonosok kártalanítása tekintetében s az átengedési eljárás alá vonható ingatlanok körének megállapításában tér el. A telepítési törvény — a kihirdetése óta eltelt 29 hónap alatt —• 66.000 holdnyi mezegazdasági területnek birtokpolitikai célokra felhasználását s e réven több mint 12.000, jórészben törpebirtokos család földhözjuttatását, sokaknak gazdasági önállósítását is, tette lehetővé. E nem lekicsinylendő eredményeket tudomásulvéve is látnom kell, hogy a törvény —• a benne megállapított kártalanítási rendszer és a hatálya alá vonható ingatlanok szűk keretei miatt —• maradéktalan végrehajtása esetében sem biztosíthatja kellő időben és kellő mértékben azoknak a széles mezőgazdasági néprétegeknek a földhöz juttatását, amelyeknek gazdasági önállósítása közös célja volt minden, 1920 óta hozott birtokpolitikai törvényünknek. Az átengedésre kötelezett tulajdonosoknak azonnali, többnyire százszázalékos készpénzkártalanítása nemcsak az államháztartásra ró elviselhetetlen terheket, de szükség szerint egyet jelent olyan földműves tömegeknek a földhözjuttatásból való kirekesztésével is, amelyek —• különösen a lezajlott gazdasági válság után — a törvényben megállapított vételárelőlegek megfizetésére képtelenek. Ugyanide vezetett a telepítési törvénynek az a rendelkezése is, amellyel az átengedési eljárás megindítását csak a háromezer kataszteri holdon felüli s a háború óta szerzett ezer holdon felüli mezőgazdasági nagybirtokokra tette lehetővé és 57*