Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-707. Törvényjavaslat a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről

448 707. szám. szociális érdekeink csak úgy lassítólag hatottak a földbirtokpolitika ütemére, mint az a — különösen a telepítési törvényben jelentkező — törekvés, amely a birtokpolitikával velejáró terheket a reformot végrehajtó egyetlen generációra kívánta hárítani, holott e terhek viselésére rövid határidőn belül sem a sokfelé igénybevett államháztartás, sem a földben hiányt szenvedő és a gazdasági válság során teljesen elszegényedett mezőgazdasági népesség képes nem volt. Ezeket a körülményeket figyelembevévé, tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a két évtized óta aránylag rövid időközönkint egymásra következő birtokpolitikai törvények végrehajtása le nem becsülhető eredményeket hozott. Jórészt e törvények eredményeként 1920—1935 közt nagybirtokainknak birtokpolitikai szempontból elsősorban fontos szántóterülete — az ország Összes szántóihoz viszonyítva — kb. egyharmadaval, 28%-ról 20-1 %-ra csökkent, hogy mezőgazdasági kisegzisztenciáknak helyet adva, lehetővé tegye, hogy kisbirtokainknak az ország szántóiban való részesedése az 1920-as 55-5%-os szintről újra elérhesse a békebelinek megfelelő 65-3%-ot. Láthattuk ugyanez idő alatt az 5 hold alatti törpebirtokosok számának 1920—1930 közt több mint 150.000 fővel való gyarapodását, az 5 hold feletti kisbirtokosoknak 284.456-ról 319.477-re növekedését s a földnélküli mezőgazdasági népesség számának 1920—1930 között ennek megfelelő csökkenését is. Mindezek a változások nemcsak a súlyosan jelentkező szociális feszültséget enyhítették, de részben megindítói voltak annak a fejlődési folyamatnak is, amelynek eredményei az elsősorban a kisbirtokainkon termelt mezőgazdasági kistermények (tojás, toll, baromfi, gyümölcs stb.) fokozódó termelése révén mezőgazdasági exportunkon keresztül gazdasági oldalon is jelentkeznek. Sem az 1920-as földreform százezres tömegeket érintő nagyjelentőségű szociális eredményeit, sem a csak két éve végrehajtás alatt álló telepítési törvény birtokpolitikai és gazdasági szempontból helyesnek bizonyult, viszonylag azonban csak szűkebb keretek közt érvényesülő eredményeit tagadásba venni nem lehet. Elfogultság volna azonban az is, ha e törvényeink végrehajtásával birtokpolitikai helyzetünket egészségesen rendezettnek, az elől vázolt célkitűzéseket hosszú időre megnyugtatólag megvalósítottaknak tekintenők. Az 1920-as földreform jelentős szociális eredményeihez — mint tudjuk —- nem csatlakoztak kielégítő birtokpolitikai és gazdasági eredmények, a telepítési törvény pedig a következőkben kifejtendő okok miatt csak részben és szűk körben válthatta valóra különben helyesnek bizonyult birtokpolitikai célkitűzéseit. A nagybirtokaink elhelyezkedésében, a mezőgazdasági népsűrűség vidékenkint jelentkező nagy különbségében mutatkozó súlyos aránytalanságok kiküszöbölését — de széles mezőgazdasági néprétegek földigényének lakóhelyükön való kielégítését sem — tudtuk ezideig a földreformtörvény végrehajtásával elérni. Az említett aránytalanságok megszüntetését pedig kielégítő mértékben a telepítési törvénytől sem remélhetjük. Közel kétévtizedes munka eredményeként annyit könyvelhetünk el, hogy kisbirtokainknak az ország szántóterületében való részesedése — jelentékenyen megnövekedett népsűrűség mellett — elérte a békebeli, már akkor sem megfelelő szintet. Üj lehetőségek biztosítása nélkül megoldhatatlannak látszik azoknak a földreváró széles mezőgazdasági néprétegeknek a gazdasági önállósághoz juttatása, amelyeknek az önálló kisbirtokosok sorába való emelése egyetemes nemzeti érdekeinknek tovább nem halasztható parancsa. A békeidők halogató birtokpolitikája •—• amely a háború utáni birtokpolitikát napjainkig is leküzdhetetlen nehézségek elé állította — kellő tanulság arra, hogy földbirtokmegoszlási viszonyaink tartós, egészséges rendezését tovább halasztani nem lehet. Minden további elodázás csak nehezebbé és kockázatosabbá tenné a régen vajúdó kérdés kikerülhetetlen megoldását. Föld kell a gazdasági terjesz-