Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-707. Törvényjavaslat a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről
707. szám. 447 rámutatott az ország birtok- és népességmegoszlási viszonyai közt mutatkozó, már békében súlyos gondokat okozó aránytalanságokra, amelyek a trianoni szerződés rendelkezései következtében még fokozódva, a háború után elviselhetetlen társadalmi feszültség előidézői lettek. A hivatali elődöm által idézett adatok részletesen megvilágítják azt is, hogy a békeszerződés rendelkezései mily mértékben rontották az azelőtt is és anélkül is nehéz birtokpolitikai helyzetünket. A békeszerződés következménye, hogy nagybirtokainknak az ország összes szántóterületéhez viszonyított aránya — a visszacsatolt területeket számításon kívül hagyva —• a háborúelőtti 21-4%-ról 28%-ra emelkedett s ugyancsak a békeszerződés növelte meg a hitbizományi kötöttségben tartott szántóterületeknek — amelyek mozdulatlansága már azelőtt is akadályozta a környező mezőgazdasági népesség terjeszkedését — az arányát 3-2%-ról 4-7 %-ra. A másik oldalon ugyanekkor a kisbirtokoknak az ország szántóterületében előzőleg bírt 66%-os aránya 55-5%-ra csökkent s mindennél súlyosabban a földnélküli mezőgazdasági bérmunkavállalók számának aránytalan megduzzadását tapasztalhattuk. Ezeknek már a békében is magas, az összes mezőgazdasági keresőkhöz viszonyított 33-7 %-os aránya közvetlenül a háború után már kb. 40-1 %-ra (848.806 kereső) — eltartottjaikkal együtt — az összes mezőgazdasági népesség 42-9%-ára emelkedett. Mindezek a súlyos aránytalanságok, melyek a szociális ellentéteket a háború után már-már túlfeszítették, törvényhozásunkat az utolsó két évtizedben ismételt beavatkozásra kényszerítették. Az 1920-ban a házhelyek kijelöléséről és az ideiglenes kishaszonbérletek alakításáról, valamint a földbirtok helyesebb megoszlásáról alkotott törvényeinktől kezdve az 192 l-es vagyon váltság- és a földreform törvényt később kiegészítő és módosító törvényeken keresztül egészen az 1936-ban hozott hitbizományi és telepítési törvényekig hosszú sorban állnak előttünk azok a törvényeink, amelyekkel a törvényhozás birtokpolitikai helyzetünk megjavítására, az ország földje és a rajta élő mezőgazdasági népesség közti egészséges arány biztosítására törekedett. A felsorolt törvényeinknek — amelyek szakítva a birtokpolitika régebbi passzivitásával, először ismertették el birtokpolitikai okokból a tulajdoni és birtoklási viszonyokba való kényszerbeavatkozás jogosultságát — közös célja volt. Közös célkitűzésük volt: az ősiség megszűnte után is mozdulatlanságba merevedett mezőgazdasági nagybirtokok területének a terjeszkedésében akadályozott mezőgazdasági népesség előtt való megnyitása s a földben hiányt szenvedő mezőgazdasági néptömegek kellőleg ki nem használt munkaerejének a nemzeti termelésbe minél teljesebb bekapcsolása. — A földhözjuttatottak százezreivel kívántak szélesebb és biztosabb alapot adni a magyar agrártársadalomnak és e réven végső eredményként emelni az ország szociális biztonságát és gazdasági teljesítőképességét. Mint az idézett törvénysorozat bizonyítja, ezeket a messzenéző célokat, amelyeknek mikénti megvalósítása hivatalos és közvélemény szerint is döntően befolyásolja nemzeti jövőnk kialakulását, egyetlen törvénnyel biztosítani nem tudtuk. Törvényhozásunk nem vállalta egyetlen radikális földreformnak termelési, de szociális szempontból is jelentkezhető kockázatát. Birtokpolitikánk ütemét és mindenkori kereteit a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződő, valamint azok az érdekeink szabták meg, amelyek a nagyobb birtokok nyújtotta munkaalkalmakra ráutalt, földből élő, de földdel — elegendő föld és elegendő tőke híján — adott viszonyaink között ki nem elégíthető földnélküli mezőgazdasági bérmunkavállalóink foglalkoztatásának s ezen keresztül megélhetésének a biztosításához fűződnek. A földnélküli mezőgazdasági bérmunkavállaló tömegek (1930-ban a végrehajtott földreform után is eltartottjaikkal együtt 1,825.000 fő, az összes mezőgazdasági népesség 41*4 %-a) munkalehetőségének a biztosításához fűződő Ké-pv. iromány. 1935—1940. XII. feötet. 57
