Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-707. Törvényjavaslat a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről

446 707. szám. Melléklet a 707. számú irományhoz. Indokolás „a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A földbirtoknak a nemzet tagjai között való megoszlási aránya, a birtoklás jogcíme, a föld megmüvelőinek, illetve a nemzetnek a földbirtokkal szemben fennálló konkrét követelményei koronként változnak. Európa különböző országaiban a birtokmegoszlás a gazdasági adottságok szerint másként alakult. A népszaporodás, a szerencsés, vagy hosszú háborúkkal, hódoltságokkal megzavart gazdasági fejlődés, a közlekedési lehetőségek (vízi és szárazföldi utak) és azok kihasználásának mértéke, az iparosodás és a kereskedelem kialakulása, az ipari nyersanyagokkal való ellátottság stb. lényegesen és eltérően befolyásolták a birtokmegoszlást. A birtokmegoszlást előidéző és a gazdasági élet adottságához hozzásimuló tényezők részben a közhatalom kikapcsolásával a nemzet egyes tagjai között érvényesülnek (a nagybirtoknak egész Európában tapasztalt és statisztikailag ellenőrzött, állandóan fennálló és az utolsó 100 évben különösen előrehaladó felmorzsolódási iránya), részben a közhatalom részéről gyakorolt tervszerű, céltudatos földbirtokpolitika keretébe foglalva okoznak változást a földbirtok megoszlásában. A korunkat közvetlenül megelőző társadalomszemlélet az emberi személyiség szabadságának elvével a régi latifundiumok korábbi feudális kötöttségét megszüntette. Ennek következtében a nagybirtokok felosztódása fokozottabb mértékben következett be. A változott viszonyok között pedig a közjó biztosítása és előmozdítása céljából előtérbe nyomult a közhatalom részéről gyakorolt tudatos földbirtokpolitika, illetőleg földreform, mely az önálló, életképes kis- és középbirtokképzést tűzte ki célul. Hazánkban a földbirtokmegoszlás folyamata már a XIX. században és a XX. század első évtizedében sem tartott lépést a nyugati országokban észlelt földbirtokmegoszlási folyamattal s az idejében meg nem oldott birtokpolitikai problémákat a történelmi ország súlyos örökségként hagyta a csonka országra. A vesztett háború után megsokasodva és a békeszerződés okozta kényszerű változások következtében kiéleződve vártak megvalósításra azok a birtokpolitikai feladatok, amelyeknek kedvezőbb körülmények közt lehetséges megoldását a háború előtt elmulasztottuk. Hivatali elődöm a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló 1936: XXVII. törvénycikk indokolásában részletesen