Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-706. A képviselőház véderő, közjogi, közoktatási, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint igazságügyi bizottságának együttes jelentése "a honvédelemről" szóló 691. szám törvényjavaslat tárgyában
332 706. szám. Iában a költségvetésileg rendszeresített altiszti létszámnak megfelelő számú legénységre nézve 3, a haditengerészetnél pedig 4 évre terjedt. A szolgálati kötelezettséget a törvényjavaslat a múltban érvényben volt rendszertől eltérően rendezi. A népfölkelési kötelezettség különállását megszünteti s a tartaléki és póttartaléki kötelezettséget a hadkötelezettség felső korhatáráig, a hatvanadik életévig terjeszti ki, viszont a tartalékot és póttartalékot a negyvenkettedik, illetőleg a negyvennyolcadik éves életkor alapul vételével három részre, I., II. és III. tartalékra és póttartalékra tagolja. Az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség a múltban fennállott tartaléki és póttartaléki kötelezettségnek felel meg s rendes fegyvergyakorlati kötelezettség csak ez alatt terheli az érdekelteket, a II. és III. tartaléki és póttartaléki kötelezettség pedig a múltban fennállott népfölkelési kötelezettségnek felel meg. Az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség időtartama hosszabb, mint a múltban a tartaléki és póttartaléki kötelezettség időtartama volt, mert az a múltban a 12 évi összes szolgálati kötelezettség alapulvétele mellett, a mai negyvenkét évvel szemben általában a 33 éves korig terjedt, azonban a korszerű honvédelmi követelmények kielégítése a kérdés ilyen rendezését az együttes bizottság álláspontja szerint is elkerülhetetlenül szükségessé teszi. Az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség időtartamának ilyen megállapítása szinte önként értetődőleg maga után vonja a rendes fegyvergyakorlatok száma felemelésének szükségességét, hiszen a tartalék és póttartalék csak katonai tudásának állandó fenntartása mellett jelent katonai értéket. De másrészt a folyton fokozódó kiképzési követelmények is megkívánják a fegyvergyakorlatok számának emelését. A törvényjavaslat azonban a rendes fegyvergyakorlatok számának megállapításánál a népesség érdekeit méltányosan figyelembe véve, az elkerülhetetlenül szükséges mértékre szorítkozik s amíg az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség időtartamát a múlttal szemben általában a kétszeresére emeli, addig a rendes fegyvergyakorlatok számát és időtartamát felével sem emeli fel. Vagyis sem az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség időtartamának meghosszabbítása, sem a rendes fegyvergyakorlatok számának felemelése nem jelent számottevőbb megterhelést a hadkötelesekre nézve. Űj a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a különleges okokból rendkívüli fegyvergyakorlatra való igénybevétel lehetőségét a II. és III. tartalékra és póttartalékra is kiterjeszti. Ezt az újítást a kiképzési és egyéb különleges katonai követelmények kellőleg megokolják. Igen célszerű újítása a törvényjavaslatnak az I. tartaléki és póttartaléki kötelezettség alatt a folyamatos katonai utóképzésnek lövészkötelezettség elnevezés alatt való bevezetése. Az évente harminchat órára terjedő lövészkötelezettség révén az I. tartalék és póttartalék katonai értéke, a hadkötelesek számottevő megterhelése nélkül jelentékeny mértékben emelkedni fog. Egyébként a lövészkötelezettség bevezetése tette a rendes fegyvergyakorlatok számának jelentékeny emelését elkerülhetővé. Az együttes bizottság ezért a lövészkötelezettség bevezetését igen célszerű intézkedésnek tartja s ezzel kapcsolatban csupán azt kívánja hangsúlyozni, hogy a lövészképzést lehetőleg vasárnap kell tartani, hogy az a népesség kereső tevékenységének folytatását pe akadályozza. A kor követelményeit elégíti ki a törvényjavaslat, amikor az egyenlő teherviselés elvének a katonai szolgálat terén való teljes érvényesítése érdekében a múltban fennállott egyévi önkéntesi kedvezmény visszaállítását mellőzi. Viszont célszerűen használja ki a magasabb iskolai végzettséget a tartalékos tiszt- és tisztviselőképzés céljaira. Csak helyeselni lehet a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely a papoknak és lelkészeknek, valamint az erre a pályára készülőknek a hivatásuk