Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-706. A képviselőház véderő, közjogi, közoktatási, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint igazságügyi bizottságának együttes jelentése "a honvédelemről" szóló 691. szám törvényjavaslat tárgyában

706. szám. 331 követelményeket kell kielégítenie. A kilenc évre elosztott, évente legfeljebb tíz hónapon át legfeljebb heti négy órára terjedő és így számottevő megterhelést alig jelentő katonai előképzés tehát többszörös kiegyenlítést talál a tényleges katonai szolgálati idő megrövidülésében. Az együttes bizottság úgy a törvényjavaslat indokolása, mint a honvédelmi miniszter úrnak a tárgyalások folyamán tett kijelentései alapján megnyugvással állapítja meg, hogy a leventekiképzésnél a leventekötelesek életkora figyelembe fog vétetni, a gyermekkorban levő leventék kiképzése megfelelő pedagógiai képzettséggel rendelkező oktatószemélyzetre fog bízatni és a szorosabb értelemben vett katonai előképzés csak a tizennyolc éves korban teljesítendő összefüggő-gyakorlattal fogja kezdetét venni. Az együttes bizottság rámutat arra, hogy a leventeintézmény népszerűsítése és a buzgalom fokozása érdekében célszerű lenne a kiváló eredményt elért leventéknek megjutalmazása, illetőleg az elismerés látható jeleiben (pl. érmek) való részesítése, továbbá a leventéknek bizonyos előnyökhöz juttatása (pl. kedvezményes mozgóképelőadások stb.). A törvényjavaslatnak a honvédség kiegészítését szabályozó harmadik részével kapcsolatban az együttes bizottság elsősorban örömmel állapítja meg, hogy az a trianoni szerződéssel reánk kényszerített, viszonyainknak egyáltalában meg nem felelő, önkéntes jelentkezés rendszere helyett, a népesség katonai erejének célszerű kihasználását egyedül biztosító, a múltban nálunk már kipróbált és jól bevált általános hadkötelezettség rendszerét állítja vissza. Ezt az együttes bizottság felette fontosnak találja, mert honvédelmi felkészülésünkben egyedül e mellett a kiegészítési rendszer mellett tarthatunk lépést a többi európai állammal. Minthogy a honvédelemre való korszerű felkészülés követelményeinek a népesség katonai erejének kihasználása terén is érvényesülniük kell, természetes, hogy a törvényjavaslatnak a hadkötelezettségre vonatkozó rendelkezései túlmennek a hadkötelezettség tekintetében az összeomlás előtt hatályban volt törvényeink rendelkezésein. Üj honvédelmi törvényünknek a népesség katonai erejének legteljesebb kihasználását kell biztosítania. Az ebből folyó eltérések a hadköteles kor megállapítása, az állítási kötelezettség alsó korhatára leszállításának lehetővé tétele, a szolgálati kötelezettség berendezése és a fegyvergyakorlatok tekintetében mutatkoznak. Amíg a hadköteles kor az 1912. évi véderőreform után a 19—42 éves korra terjedt s a világháború alatt is csak a 18—50 éves korra terjesztetett ki, addig a törvényjavaslat azt a 18—60 éves korra terjeszti ki. Ezt a kiterjesztést különleges katonai helyzetünk elkerülhetetlenül szükségessé teszi. Az állításköteles kort a törvényjavaslat a múltban fennállott helyzetnek megfelelően a 21—23 éves korban állapítja meg, azonban módot nyújt arra, hogy a minisztérium rendkívüli szükség esetén az alsó korhatárt esetenkint egy évvel leszállítsa. Ez a rendelkezés kellőleg megokolt, mert kivételes körülmények, mint például egy születési évfolyam hadköteleseinek a rendesnél alacsonyabb száma vagy átszervezés következtében átmenetileg jelentkező magasabb újoncszükséglet a hadköteleseknek az állításköteles kor elérése előtt való igénybevételét átmenetüeg szükségessé tehetik. A tényleges szolgálati kötelezettséget a törvényjavaslat 3 évben állapítja ugyan meg, azonban a 3 évi szolgálatot csupán a légi erőre kiterjedően tartja kifejezetten fenn, egyébként 2 évi szolgálat teljesítése után a tartós szabadságolást írja elő és a harmadik évre való visszatartást csak mint kivételes lehetőséget tartja fenn és a légi erőn kívül háromévi tényleges szolgálatot teljesített személyeket két fegyvergyakorlat elengedésével kárpótolja. A valóságban tehát a tényleges szolgálati kötelezettség, habár eltérő szabályozás útján, teljesen az 1912. évi véderőtörvény rendelkezéseinek megfelelően alakul, amelyek szerint a tényleges szolgálati kötelezettség ugyan általában 2 év volt, de egyes fegyvernemeknél, valamint álta-