Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-616. Törvényjavaslat a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról

616. szám. 269 Sokkal nagyobb jelentőségű ennél a tíz vagy ennél több alkalmazottat értelmiségi munkakörben foglalkoztató vállalatokra javasolt szabályozás. Különösen ebből a szempontból érdemelnek figyelmet az alább következő statisztikai adatok. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarország lakosainak 5%-a volt zsidó, ugyanekkor az ipar körében 10%, a kereskedelmi és hitelélet körében 51*8% volt a zsidók száma. Magyarország mai területén a magyarországi zsidóságnak az ország egész népességéhez viszonyított 1930. évi 5'1%-os országos arányával szemben a zsidók száma az 1930. évben a kereskedelem- és hitel csoportjában 40% volt; ugyanekkor a zsidóság az ipari foglalkozások körében a tisztviselők között 33*4%, az önállók között 11%, az egyé}) segédszemélyzet soraiban 5'6%-kal; a kereskedelem és az ipar egyesített csoportjában a tisztviselők között 47*6%-kal, az önállók között 45.6%kal, a segédszemélyzet soraiban 29*l%-kal szerepelt. Az 1920—1930. évek között az iparban több mint 4000-rel, a kereskedelemben közel 8000-rel növekedett meg a zsidó tisztviselők száma, sőt a kereskedelmi tisztviselők között még arányszámuk is erősen megnövekedett 48*2%-ról 52*8%-ra. A zsidóság tulajdonában levő nagyipari és nagykereskedelmi vállalatokról nehezen lehet kellően tájékoztató statisztikai adatokhoz jutni, mert azoknak jelentős része jogi személy tulajdonában van. A népszámlálás csak azoknak a nagyvállalatoknak a tulajdonosait tudja kimutatni, amelyeknél a tulajdonosok nem jogi, hanem természetes személyek. Ennek a rendszernek megfelelően az 1920. évben a nagyipari vállalatok 721 tulajdonosáról lehetett a vallási adatokat megállapítani; ezek közül 357, tehát 49*5% volt zsidó. Ugyanekkor 152 nagykereskedelmi vállalat közül 120, vagyis 78.9% volt zsidók kezében. Ha az ipari és a kereskedelmi nagyvállalatokat összefoglaljuk, akkor kiderül, hogy az 1920. évben 51%-nak, az 1930. évben pedig 51.3%-nak volt zsidó tulajdonosa. Ha most már azokat a nagyvállalatokat külön vizsgáljuk, amelyeknek csak egy tulajdonosuk van, akkor kiderül az is, hogy a vállalat zsidó tulajdonosa az 1930. évben átlagosan 63'9%-ban, nemzsidó tulajdonosa 26'2%-ban alkalmazott zsidó tisztviselőt; ha pedig a vizsgálódás során azokat a vállalatokat vesszük szemügyre, amelyeknek két tulajdonosuk van, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az 1930. évben azoknál a vállalatoknál, amelyeknek mindkét tulajdonosa nem zsidó, 32%-ban, azoknál, amelyeknek egyik tulajdonosa nem zsidó, a másik zsidó, 47*5%-ban, végül azoknál a vállalatoknál, amelyeknek mind a két tulajdonosa zsidó, 73'6%-ban alkalmaztak zsidó tisztviselőt. Mindezek az adatok nem csupán a jelen §-ban javasolt megoldás jelentőségét és szükségességét világítják meg, hanem a megoldás irányát is kijelölik akként, amint ezt a jelen §. második és harmadik bekezdése tartalmazza. Jelesül az értelmiségi munkakörben tíz vagy ennél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok körében gondoskodni kell a jelen §. első bekezdésében meghatározott 20%-os arányszámnak egyenletes eléréséről akként, hogy a vállalati tisztviselők létszámának és illetményeinek arányosabbá válása olyan időpontra következzék be, ameddig a rendelkezésre álló idő alatt az eredmény elérése a nemzetgazdaságra és a magángazdaságra egyaránt káros zökkenő lehetősége nélkül bizonyossággal várható. Az értelmiségi munkakörben tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató -vállalatoknál a kitűzött célt részletes szabályozás és hosszabb határidő megállapítása nélkül kívánja a törvényjavaslat elérni, annak az előbb már érintett egyszerű megoldásnak a révén, hogy az alkalmazottaknak az 1938. évi március hó 1. napján fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára megváltoztatni nem szabad.