Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-594. Törvényjavaslat a közkórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

12 594. szám. rendelet 3. §-a tartalmaz rendelkezést, mely a gazda fizetési kötelezettségét ismét harminc napban határozza meg. Az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (5) bekezdése ehhez a rendelkezéshez hozzáfűzi még azt is, hogy a háziápolás tartamát a kórházi ápolásba beszámítani nem lehet. A kérdésnek ekként történt elrendezése — figyelemmel a korábban követett eltérő bírói gyakorlatra — újabb jogvitákra szolgáltatott alkalmat, szükségesnek mutatkozott tehát a megoldásra nézve kifejezett törvényi rendelkezést felvenni. Azok a szociális szempontok, amelyek a kormányzatot a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának emelése és néperejének megóvása tekintetében vezetik, mindenképpen olyan elrendezést kívánnak meg, amely szerint a gazdasági cselédeket betegség esetére a gazda terhére harminc napi kórházi ápolás akkor is megillesse, ha azt a háziápolás, esetleg annak leghosszabb tartama (negyvenöt nap) megelőzte. A kérdés elvi elrendezése tehát ezen az alapon történt. Mindazonáltal a javaslat számolni kíván a kisbirtokos osztály korlátozott teherbíró képességével is, ezért az olyan gazdánál, aki legfeljebb két gazdasági cselédet tart alkalmazásban, megengedi, hogy a tizenöt napot meghaladó háziápolás tartama a gazdát terhelő kórházi ápolás tartamába beszámíttassák, vagyis ekként az ilyen gazdát mindkét címen együttesen legfeljebb negyvenöt napi ápolás terhelje. E szakasz a 6000/1931. M. E. számú rendelet 3. §-ában történt szabályozástól még annyiban is eltér, hogy a gazda terhére eső ápolás előfeltételeként nem kívánja meg a szolgálatból kilépés és a kórházi felvétel közötti időbeli folytonosságot. Ily értelmű rendelkezést már az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (5) bekezdése is tartalmaz ugyan, mindazonáltal abból kifolyólag, hogy a 6000/1931. M. E. számú rendelet »közvetlenül megelőző« szolgálatot kíván meg, a hivatkozott jogszabályok mikénti értelmezése körül jogviták keletkeztek. A kérdésnek tervezett megoldásánál a gazdasági cselédek szociális érdekeit, nemkülönben az ezirányban kifejlődött bírói gyakorlatot tartottam szem előtt. Kívánatosnak mutatkozott a jelenlegi tényleges állapotnak megfelelően olyképpen is rendelkezni, hogy a gazda fizetési kötelezettsége csupán a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint áll fenn. Az 5. §-hoz. E §. (2) bekezdése esetleges jogvitáknak megelőzése céljából összefoglalja azokat a külön rendelkezéseket, amelyeket a törvénytervezetben foglalt új szabályozás nem kívánt érinteni. Eszerint mindazok a rendelkezések, amelyek a kórházba való felvétel általános feltételeit szabják meg (1876 : XIV. t.-c. 58. §., 1300/1932. N. M.-M. számú rendelet 18. §.), továbbá azok a jogszabályok, amelyek egyéb esetekben (pl. a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933 : VII. t.-c. 12. §-ában) írják elő a nyilvános betegápolási átalány terhére történő ápolást, valamint azok a rendelkezések, amelyek megszabják azt a határt, melynek erejéig a nyilvános betegápolási költségekből eredő követelések céljaira az illetmények, ellátási díjak, napidíjak és munkabérek foglalás alá vonhatók (60.000/1927. P. M. számú rendelet 56. §-ának 5. pontja), továbbra is hatályban maradnak. A 6. §-hoz. Ennek az esztendőnek az első napján volt a tizedik évfordulója annak, hogy a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. törvénycikk hatályba lépett. Ugyancsak tíz éve már annak is, hogy a volt népjóléti és munkaügyi miniszter vezetése alatt befejezésükhöz közeledtek azok az előmunkálatok, amelyek az öregség, rokkantság, Özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításnak az 1928 : XL. törvénycikkbe foglalt rendszerét megalapozták. Bár kilenc-tíz év általában alig nevezhető hosszú időnek a törvényalkotások