Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-594. Törvényjavaslat a közkórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

594. szám. 11 Az (5) bekezdés esetleges jogvitáknak megelőzése céljából összefoglalóan állapítja meg azt, hogy a betegségi biztosítás valamely intézetének biztosított tagját vagy a tag igényjogosult családtagját illetően a nyilvános betegápolási átalány terhére történő ápolásnak mikor és meddig van helye. Természetszerű, hogy a szóbanlevő átalány terhére ezen az időtartamon túl további ápolásnak csakis akkor lehet helye, ha az ápoltnak, vagy hozzátartozójának fizetési kötelezettsége meg nem állapítható, illetőleg, ha a 2. §. (1) bekezdésének e) pontjában megjelölt ápolt s annak fizetésre köteles hozzátartozója (házastársa, szülője, gyermeke) a közkórházi ápolási költség megtérítésére képtelen. A 3. §-hoz. Közköltségen történő ápolásnak elvi szempontból csak a legalacsonyabb kórházi ápolási díjosztályon lehet helye. A közköltségen történő ápolás ugyanis csak annyit nyújthat az ápoltnak, amennyi egészségének helyreállításához feltétlenül szükséges. Elvi szempontból nem helyes az sem, hogy a magasabb ápolási díjosztályon ápolt beteg ápolási költségeit a legalacsonyabb ápolási díjosztály mértékéig a nyilvános betegápolási átalány, azonfelül pedig a beteg valamely fizetésre nem kötelezett hozzátartozója, más személy, vagy a társadalombiztosítás valamely intézete viselje. A jótékonykodást gyakorló egyéneket és intézményeket ugyanis arra kell szorítani, a társadalombiztosítás intézményének működését pedig úgy kell beállítani, hogy tevékenységük által a nyilvános betegápolási átalány terheit lehetőség szerint csökkentsék. Oly rendelkezés, hogy közköltségen történő ápolás csak a legalacsonyabb kórházi díjosztályon lehetséges, mindezideig nem volt. Minthogy ez számos jogvitára szolgáltatott alkalmat a tekintetben, hogy vájjon magasabb díjosztályon történt ápolás esetén a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint számított költségek a nyilvános betegápolási átalány terhére felszámíthatók-e, ezt a lehetőséget ki kellett zárni. Annak a lehetőségét, hogy a magasabb díjosztályon történt ápolás esetén a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint számított költségek a nyilvános betegápolási átalány terhére felszámíthatok legyenek, azért is ki kellett zárni, mert ellenkező esetben az ápolási költségek viselése tekintetében ugyanannak a konkrét ügynek elbírálása a nyilvános betegápolási átalány terhére történő költségviselési kérdések tekintetében a 6000/1931. M. E. számú rendelet 7. §-ában meghatározott hatóságokat, végső fokon tehát a közigazgatási bíróságot, a két ápolási díjosztály közötti különbözet viselése tekintetében pedig a rendes bíróságokat foglakoztatná (1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (4) bekezdése). A 4. §-hoz. A gazdasági cselédek kórházi ápolását illetően az 1875 : III. törvénycikk után az 1898 : XXI. törvénycikk 5. §-a tartalmaz részletesebb rendelkezést. Eszerint a szolgálati idő alatt megbetegedett cselédnek kórházi és gyógyintézeti ápolási, valamint szállítási költségeit a gazda fizeti: a) ha a megbetegedés legalább tizenöt napi tényleges szolgálat után a cseléd és a gazda hibáján kívül következett be, harminc napig ; b) ha pedig a megbetegedés bármily tartamú tényleges szolgálat után a gazda hibájából történt, a cseléd teljes felgyógyulásáig. Ezt a rendelkezést nem érinti az 1907 :* XLV. t.-c. 28. §-a, amely a gazdasági cselédek részére negyvenöt napi háziápolást is biztosít. Minthogy azonban a hivatkozott két törvényhely között az összefüggés kifejezetten szabályozva nem lett, a gyakorlati alkalmazás során nehézségek merültek fel. A közigazgatási bíróságnak a 6000/1931. M. E. számú rendelet hatálya előtt állandóan követett gyakorlata szerint a kórházi és a házi ápolás ideje a gazdát kötelezőleg legfeljebb negyvenöt nap, de ebből a kórházi ápolási díj fizetésének kötelezettsége a gazdát legfeljebb harminc napig terheli. A kórházi ápolási költségek tekintetében újabban a 6000/1931. M. E. számú 2*