Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. / t szereztek vagy altiszti (tisztesi) rendfokozatot értek el, b) a tűzharcosok, c) az önálló iparosok és kereskedők, d) olyan földmívesek, akik a saját vagy a feleségükkel közös földbirtokukon vagy feleségük földbirtokán gazdálkodnak, ha a földbirtok kataszteri tisztajövedelme legalább 60 aranykorona és végül e) olyan gazdasági cselédek vagy mezőgazdasági munkások, akik legalább hat év óta ugyanannál a munkaadónál vannak alkalmazva. Főkellék gyanánt tehát a hat elemi osztály elvégzését állítottuk fel. Ez teljesen okszerű azért, mert ez a kellék a törvényes iskolakötelezettség kritériumával azonos és mivel ez a törvényjavaslat nemcsak a mai állapotra, hanem a jövőbeli helyzetre is szól, nem volna indokolt, ha alapkellék gyanánt a törvényes és kötelező elemi műveltség és iskolázottság kellékénél kisebb műveltségi cenzust állapítanánk meg. Ettől eltekintve, a hat elemi iskolai végzettség a műveltségnek még mindig olyan alacsony foka, amelynek széles néprétegek is a birtokában vannak, ennek a megkövetelése tehát egyáltalában nem kifogásolható. Ez különösen azért sem kifogásolható, mert a törvényjavaslat a második főcsoport megállapításánál, kedvezmény gyanánt az írni-olvasni tudás és a családfenntartói minőség kellékének a beiktatása mellett olyan kisegítő jogcímeket sorol fel, amelyek következtében a hat elemit sem végzett állampolgárok igen széles rétegei jutnak a választójog birtokába. Azt mondhatjuk tehát, hogy amikor a törvényjavaslat a hat elemi osztály helyett az említett kisegítő jogcímek valamelyikével kapcsolatban az írniolvasni tudás és családfenntartói minőség kellékével is megelégszik, a méltányosság legszélsőbb mértékét alkalmazzuk. Az írni-olvasni tudás kikötése ugyanis, a műveltség tekintetében a legvégső határ, mert aki írni-olvasni nem tud, a titkos szavazás mellett a választójogát sem gyakorolhatja. A családfenntartói minőség viszont fokozottabb felelősséget, a mások ügyeivel való foglalkozásban áldozathozatalt jelent; a mások ügyeivel való foglalkozásnak ezt a legkisebb mérvű alapfeltételét pedig jogosan meg lehet kívánni akkor, amikor műveltségi kellék gyanánt a műveltségnek is a legkisebb fokát, csakis az írni-olvasni tudást kívánjuk meg. Az említett kisegítő jogcímek termesz et szerűek ; ezek közül csak a földmívesek és gazdasági cselédek, illetőleg mezőgazdasági munkások csoportjával kapcsolatban kívánunk megjegyzést tenni. A földmívesek csoportjára nézve megjegyezzük, hogy a 60 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet hozó földbirtok országos átlagban 5—6 hold körüli birtoktípusnak felel meg. Azért alkalmazzuk ezt a mértéket, mert ez a birtok az, amely már egy család megélhetését biztosítja, ha annak művelésével maga foglalkozik. A gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások társadalmi rétegének kedvezményes elbánásban való részesítése nálunk, agrárállamban szükséges volt, mert ez az elem eddig az iskoláztatás tekintetében hátrányban volt más elemekkel, különösen pedig a városokban élő ipari munkássággal szemben, amely a törvényes iskoláztatási kötelezettség feltételeit sokkal könnyebben meg tudta szerezni. A nők általános választói jogcímei: a 30. életév betöltése, a tíz éves magyar állampolgárság és a hat évi egy helybenlakás. A férfiakkal szemben tehát csak az életkor kelléke szigorúbb, ami azonban természetes azért, mert a nők a közügyekkel kevésbbé foglalkoznak, mint a férfiak. Az általános kellékektől eltekintve, a nőknél is két főcsoportot állítunk fel, az egyik főcsoport a hat elemi népiskolát végzettek csoportja, a másik főcsoport pedig a hat elemi iskolát nem végzettek, azonban legalább írni-olvasni tudók csoportja. A hat elemi iskolát végzettek csoportját azonban a férfiakkal szemben el-