Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
78 546. szám. térő mértékkel mérjük annyiban, hogy csak akkor adja meg nekik a törvényjavaslat a választójogot, ha vagy saját jövedelmükből vagy keresetükből tartják el magukat, vagy ha férjüknek választójoga van vagy volt. Ez a szigorítás a nőknél természetesnek mondható, mert ezen a réven a nőknél az önállóságot követeljük meg a választójog gyakorlásához megkívánt érettség gyanánt. A második főcsoportnál, vagyis a csak írni-olvasni tudóknak csoportjánál annak a további feltételnek a kikötése, hogy a nő családanya legyen és hogy a férjének is választójoga legyen, okszerű következménye annak, hogy a csak írniolvasni tudó férfiaknál is családfenntartói minőséget kívánunk meg. Az pedig, hogy a családanyai minőséget is legalább négy törvényes gyermekhez kötjük, azért okszerű, mert legalább a fokozottabb felelősség fennforgását kívánjuk biztosítva látni az olyan nőknél, akiknek szellemi műveltsége az írni-olvasni tudásnál magasabb fokra nem terjed. Összefoglalva a választójogi aktív kellékekről szóló ezt az ismertetést, azt a megállapítást tehetjük, hogy az említett jogcímek mellett úgy a férfiak, mint a nők választó jogosultsága nemcsak általánosnak, hanem széleskörűnek is mondható. Az, hogy a nők jogcímeit a törvényjavaslat a férfiak jogcímeinél valamivel szigorúbban állapítja meg, egyáltalában nem kifogásolható akkor, ha arra gondolunk, hogy több európai államban a nőknek vagy egyáltalában nincs választójoguk, vagy csak nagyon korlátozott mértékben van. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a törvényjavaslatban foglalt választójogosultsági kellékek mellett mekkora lesz a választók száma, — erre határozott feleletet adni nem tudunk. A törvényjavaslat szerkesztésével kapcsolatban ugyanis a kormány a m. kir. központi statisztikai hivatal útján elkészíttette ugyan mindazokat a statisztikai összeállításokat, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján alkalmasak arra, hogy a tervezett választóközönség számadatairól hozzávetőlegesen képet kaphassunk, ezeknek az összeállításoknak az alapján azonban az itt felmerülő kérdésekre azért nem tudunk pontos választ adni, mert csak a népszámlálás adataira támaszkodhatunk, amelyek viszont csak részben terjedtek ki azokra a választójogi kellékekre, amelyeket most a tövényjavaslatba felvettünk. Ezek a statisztikai összeállítások az 1930. évi népszámlálás alapján az ország egész — 24 éven felüli férfi és 30 éven felüli női —• népességének a tagozódását tüntetik fel műveltség, foglalkozás és helybenlakás adatai szerint. Minthogy ezek az összeállítások legalább kombinatív lehetőséget nyújtanak az egyes számadatokra, azokat a törvényjavaslathoz mellékeljük. Ha ezeket a statisztikai adatokat a törvényjavaslatban lefektetett választójogi kellékekkel összevetjük, arra az eredményre jutunk, hogy a választók száma az ország egész lakosságának körülbelül 28—30%-a lesz. Ez a létszám még mindig elég széles és az általánosság szempontjából bizonyára nem kifogásolható. Ellenkezőleg, inkább azt lehetne talán kifogásolni, hogy amikor a titkos szavazás intézményesítésével ilyen gyökeres reformot hajtunk végre, a választó jogcímek szigorúbb megállapításával a választói létszámot miért nem szállítjuk le alacsonyabbra. Ha ugyanis a külföldi példákat nézzük, itt nagyon is szembeötlő két olyan demokratikus államnak a példája, mint Franciaország és Svájc. Franciaországban a választók száma az egész lakosságnak csakis 18*57 %-a, Svájcban pedig 28*74%-a. Mi azonban úgy találjuk, hogy a választói jogcímek megszabásánál a mi viszonyainknak megfelelő, helyes mértéket alkalmaztunk és azért szigorúbb jogcímeket felvenni nem lett volna indokolt. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat szerint az országgyűlési képviselők egy részét a törvényhatósági választók fogják választani, itt foglalkozunk mindjárt a törvényhatósági választójog kérdésével is.
