Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
76 546. szám. fog történni. A nagy kerületek alakításának viszont azt az előnyét várjuk, hogy ekként a lakosság és választópolgárság szélesebb rétegei előtt ismert s már bizonyos politikai múlttal és súllyal rendelkező egyének megválasztását segíti elő, olyanok választását, akiknek nemcsak programmját, hanem közéleti téren végzett munkásságát is nagyobb választói rétegek ismerik, viszont a csak kisebb körben ismert s rendszerint csak programmokban rejlő ígéretekkel hatni tudó önjelöltek érvényesülését megnehezíti. Szorosan összefügg a rendszer kérdésével a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a képviselőválasztásoknál kétféle választó jogosultságot alkalmazunk: az országgyűlési képviselő választó jogosultságot és a törvényhatósági választójogosultságot. A törvényhatósági választójog alkalmazásbavétele abból a gondolatból adódott, hogy a lajstromos választásnál a törvényhatóságok közönségének kívánja a tervezet megadni a választási jogot. A törvényhatóságok közönségének a választásokba való bevonását egyrészt azért tartottuk helyesnek, mert az ősi képviseleti alkotmányunk is erre az alapra volt lefektetve, másrészt pedig azért, mert a törvényhatóságok ma is eleven közösségi életet élő, a gazdasági és kulturális érdekek közösségével egybefűzött közjogi tényezők, amelyeknek bekapcsolása a választási eljárásba országos szempontokból is indokoltnak látszik. Egészen természetes viszont, hogy ha a törvénjdiatóságok közönségének ilyen fontos közjogi szerepet biztosítunk, azt csak az egyébként is szűkebb törvényhatósági választójogon keresztül tehetjük meg, ami a népképviseleti, parlamentáris rendszerbe egyébként tökéletesen be is illik. Az a körülmény, hogy ez a rendszer külföldön nincs meg, egészen természetes, mivel ilyen régi tradícióval bíró önkormányzati testületekkel, mint a magyar törvényhatóságok, külföldön alig találkozunk. * * * A választó jogosultság mértékének megállapításánál abból az elgondolásból indultunk ki, hogy — amint erre már rámutattunk — a széles aktív jog a titkos szavazással együtt, parlamentáris kormányforma mellett igen rossz kihatások előidézője lehet, másrészt azonban a választójog általánosságának az elvét sem szabad érintenünk, mert tudatában vagyunk annak is, hogy különben ismét a kérdés nyugalmi helyzetét veszélyeztetjük. Ennek a két szempontnak az összeegyeztetésével állapítottuk meg a választói jogcímeket. Férfiaknál az általános kellékek : a 26 éves életkor betöltése, a tíz éves magyar állampolgárság és a hat évi egyhelyben lakás. Az életkornak 26 évben való megállapítása a nagyobb lehiggadtság biztosítását célozza. A tíz éves magyar állampolgárság kelléke megokolásra nem szorul. Az egyhelyben lakás időtartamának hat évben való megállapítása abból a meggondolásból adódik, hogy aki huzamosabb ideig lakik egyhelyben, az kétségtelenül jobban belekapcsolódik a közösség ügyeibe és ezáltal fogékonyabbá válik a közösségi gondolat és ezzel együtt a közdolgok intézését jelentő politika iránt. Ezek mellett az általános kellékek mellett a törvényjavaslat a választók két nagy csoportját állítja fel. Az egyik főcsoportba tartoznak azok, akik az elemi népsikola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát sikeresen elvégezték, akiknek minden további feltétel nélkül van választójoguk ; a második főcsoportba pedig azok tartoznak, akik a hat elemi iskola elvégzését nem tudják igazolni, azonban legalább írni-olvasni tudnak és családfenntartók. Ebbe a második főcsoportba tartozóknak azonban csak akkor van választójoguk, ha a törvényjavaslatban felsorolt öt további feltétel valamelyikének megfelelnek. Ez az öt alcsoport a következő : a) akik a világháborúban vitézségi érmet
