Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 75 A választási rendszer kérdésében tudvalevően már az előző kormány alatt felmerült az a gondolat, hogy a közvetett választási rendszert vezessük be, vagyis, hogy a képviselőket a választók ne közvetlenül, hanem kiküldötteik, ú. n. elektorok útján válasszák. Az elektoros választási rendszer eszméjét azonban elejtettük, abból a meggondolásból kiindulva, hogy az elektoros rendszer bevezetésével csak tápot adtunk volna arra, hogy újabb harc induljon meg a közvetlen választójog bevezetésére. Éppúgy nem foglalkoztunk azzal a másik, szintén korábban felmerült gondolattal sem, hogy az országgyűlési képviselőket vagy legalább is azoknak egy részét ne a választóközönség, hanem a törvényhatósági bizottságok válasszák. Bármennyire is megokolható lett volna ez a megoldás abból a szempontból, hogy az országgyűlési képviselők megválasztásánál a higgadtabb társadalmi rétegek megfontoltsága jutott volna előtérbe, mégis elejtettük ezt azért, mert ezzel egyúttal csorbát ejtettünk volna a népképviseleti parlamentáris rendszeiürtkön. A választási rendszer problémájával a legszorosabban összefügg annak a kérdésnek eldöntése, hogy a népképviselet tagjai egy-egy képviselőt választó, úgynevezett egyéni kerületi rendszer alapján, vagy pedig az arányos képviseleti elv alkalmazása mellett több képviselőt választó kerületi rendszer alapján küldessenek ki az országgyűlés képviselőházába. Ismeretes, hogy a magyar választási elj arás a parlamenti képviseleti rendszer bevezetése óta általában az egyéni kerületi rendszert alkalmazta és csupán a legutolsó fejlődés vezette be a lajstromos választást azokban a kerületekben, amelyekben egyúttal a titkos szavazási eljárást tette kötelezővé. A külföldön mind a két rendszer alkalmazásával találkozunk, megállapítható azonban, hogy azoknak az államoknak a többségében, ahol a népképviseleti rendszer van alkalmazásban, a lajstromos választási rendszer erősebb tért hódított. Mi a középutat választottuk. Vagyis azt a javaslatot tesszük, hogy tartsuk fenn egyrészt az egyéni kerületi rendszert, de amellett párhuzamosan a lajstromos arányos, képviseleti választási rendszert is alkalmazzuk. Mind a két rendszernek megvannak a maga előnyei és reméljük, hogy a vegyes rendszer alkalmazásával mind a két rendszer előnyös hatásait fokozni fogjuk. Annak, hogy az egyéni kerületi rendszert javaslatunkban fenntartjuk oka egyrészt az, hogy miként említettük, választójogunk fejlődése a parlamentáris képviseleti rendszer behozatala óta ebben az irányban mozgott s meggyőződésünk, hogy ez a rendszer politikai közéletünkben olyan gyökereket vert, amelyeket kiirtani sem célszerű, sem kellőleg indokolt nem volna, másrészt e rendszer elősegíti a stabil kormányzást biztosító nagyobb parlamenti pártok kialakítását is. Nem szakíthattunk e rendszerrel azért sem, mivel a magyar választói tömegek képviselőjük megválasztásánál nem csupán a jelölt pártprogrammját, hanem inkább elsősorban a választásra kerülő egyén politikai és egyéni értékét mérlegelik, amely mérlegelés az egyéni kerületi rendszerben lefolyó választás eredményében inkább kifejezésre juthat. Az arányos képviseleti rendszer főelőnye az, hogy a felelőtlen demagógia lehetőségeinek mégis bizonyos mértékben korlátokat szab, mert nem egyes jelöltek ígéretei, hanem pártprogrammok állanak egymással szemben. Azzal pedig, hogy az egyéni kerületi rendszer mellett ezt a rendszert is alkalmazzuk, elérjük azt, hogy az egyéni kerületekben esetleg szóhoz nem jutó kisebb pártoknak is érvényesülési lehetőséget biztosítunk anélkül, hogy a parlamentet szétaprózó törekvések érvényesülésére módot nyújtanánk. A javaslatban tervezett vegyes rendszer alkalmazásának egyik következménye, hogy a választás nagyobb kiterjedésű kerületek választóközönsége által 10*