Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

64 546. szám. kivétel nélkül úrrá lesz és közben a távol kelet országaiban is, azok demokratikus átalakításával átvételre talál. Még ma is fennmaradt azonban a nyílt szavazás Angliában az egyetemi kerületekben, ahol a szavazás nem ugyan szóban, hanem olyan szavazólappal történik, amelyet a szavazónak alá kell írnia. Fennmaradt továbbá a nyilt szavazás ősi demokratikus formája Svájc két kantonjában : Nidwalden és Appenzell-InnerRhoden kantonokban, ahol a kantoni törvényhozó testület tagjait a patriarchális hagyományok szerint karfelemeléssel, nyíltan választják meg. Újra alkalmazásra talált a nyilt szavazás rendszere Jugoszláviában, ahol azt az 1931. évi választójogi törvény felújította mind a nemzetgyűlés, mind a szenátus tagjainak választására Nyílt szavazást alkalmaz még két középamerikai állam is. Ami a titkos szavazás kérdésének hazai vonatkozásait illeti, köteteket tenne ki, ha részletesen akarnók ismertetni annak a vitának az anyagát, amely erről a kérdésről egyrészt a parlamentben, másrészt azon kívül, a pártpolitikai életben és a sajtóban évtizedeken át lefolyt. Ennek az anyagnak tehát csakis a kivonatos ismertetésére szorítkozhatunk. Már az 1871. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalása folyamán olyan felszólalások és indítványok hangzottak el, amelyek az akkori korlátolt és nyílt szavazati jogot általánossá és titkossá kívánták átalakítani. A szélsőbal részéről Irányi Dániel nyújtott be határozati javaslatot, amely arra irányult, hogy a Ház utasítsa a belügyminisztert újabb törvényjavaslat haladéktalan elkészítésére a következő elvek alapján : »a) általános választási jog ; b) titkos szavazás ; . . .«. A balközép vezére Tisza Kálmán a szavazás módjára vonatkozólag kijelentette, hogy a nyilt szavazás híve, »de ha meggyőződnék arról — úgymond, •— hogy a megvesztegetést más eszközzel megakadályozni nem lehet, akkor elfogadnám a titkos szavazást«. Az 1874. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalását az ellenzék ismét felhasználta arra, hogy a választójog általánossága és titkossága mellett emeljen szót. Irányi Dániel a javaslat ellen szólván ismét határozati javaslatot nyújtott be, amelyben arra kívánta utasítani a,kormányt, hogy a javaslat helyett »az általános választói jogra és a titkos szavazásra alapított új törvényjavaslatot készítsen . . .« A szélsőbal más szónokai hasonlóképpen az általános választójog és a titkos szavazás bevezetését sürgették, de érdekes módon feltűnt már egy olyan felszólalás is, amely a titkos szavazásnak évtizedek multán megvalósult részleges mértékét javasolta. P. Szathmáry Károly mutatott rá arra, hogy »leginkább igénylik a titkos szavazást a mi városi polgáraink, ezzel szemben a községekben a titkos szavazás behozatala lehetetlen, a független értelmiségi osztályoknál pedig felesleges«. Az országgyűlési ciklusnak 3-ról 5 évre történő felemelését tartalmazó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával 1885-ben Irányi Dániel újból felveti a titkos szavazás kérdését. A titkos szavazás bevezetését a választási visszaélések ellen követeli mint azok leküzdésének leghatékonyabb eszközét. »A nyilvános szavazás — úgymond ugyanis — olyan függetlenséget tételez fel, amellyel mint a tapasztalás mutatja, a választóknak egy része nem dicsekedhetik. Családi, társadalmi összeköttetések, a megélhetés gondjai, végre az emberi gyarlóságok megmagyarázzák ezen jelenségeket«. Ugyanekkor a titkos szavazás kérdésében aggályokat és ellenállást tanúsító Tisza Kálmán miniszterelnökkel szemben Szilágyi Dezső száll sikra a titkos szavazás mellett, mondván: »Téved a t. miniszterelnök úr, amidőn azt