Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 65 hiszi, hogy a tapasztalásokból be nem volna bizonyítva az . . ., hogy sem a vesztegetések ellen, sem a nyomás, akár szociális, akár hivatalos nyomás ellen, nem biztosíték a titkos szavazás. Ebben a tekintetben . . . hivatkozom Angliára. Méltóztassanak figyelembe venni Anglia nagy bíráinak, főügyészeinek és bizottságainak reportjait, melyekből nagy vonásokban az derül ki, hogy a titkos szavazás a nyomások ellenében. . . igen hatályos biztosítéknak bizonyult és a korrupciót is csökkentette.« Az 1892. évi felirati vitában újra felszínre jön a választójog módosításának és különösen a titkos szavazás behozatalának a kérdése. A függetlenségi párt határozati javaslata a választási visszaélések meggátlása és megtorlása mellett sürgeti a titkos és községenkinti szavazás bevezetését. 1896-ban pedig a képviselőválasztások feletti bíráskodást a m. kir. Kúria hatáskörébe utalni kívánó törvényjavaslat tárgyalásakor a függetlenségi párt ismét előtérbe hozza a választójog anyagi és alaki kérdéseit, a vita során különösen Kossuth Ferenc köti le magát az általános és titkos szavazati jog mellett. Amikor ezután a következő ciklusban ez a javaslat, mint az 1899 : XV. törvénycikk alapja, újra napirendre kerül, Kossuth Ferenc ismét hangsúlyozza a választójog kiterjesztésének és a kötelező titkos szavazás meghonosításának a szükségességét. 1905-ben báró Fejérváry Géza kormányának belügyminisztere, Kristóffy József volt sz, aki a felelős magyar politikai tényezők közül elsőnek kötötte le a kormány nevében magát az általános egyenlő, titkos választójog mellett, sőt a kormány e programmja határozottságának jelképezéseképpen 1905. december 16-án nyilvánosságra hozta az országgyűlési képviselői választójogról készített, összesen 12 szakaszból álló törvényjavaslat-tervezetét. A választójog részletes szabályozását külön törvényre hárító ez a kerettervezet minden biztosíték nélkül a titkos szavazást írta elő. A pártok egyöntetű ellenzése következtében azonban Kristóffy tervezete tudvalevően nem vált törvénnyé, sőt még a Ház elé sem jutott. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter 1908. évi választójogi törvényjavaslata a titkos szavazati jogot egyáltalában nem érvényesíti, hanem általános hatállyal még a nyílt sza,vazást alkalmazza. A törvényjavaslat indokolása szükségesnek látta a titkos szavazásnak erre a mellőzésére kitérni és azt — tekintettel éppen a Kristóffy-tervezet által a közvéleménybe vetett általános titkos szavazati jog eszméjére — főleg elvi okokkal magyarázta. »A titkos szavazás mindenütt ellentétben van — hangoztatja az indokolás — a társadalom felfogásával, szokásaival és erkölcsi érzésével. Szabad országban az egész politikai élet a nyilvánosságon alapul és arra van berendezve, hogy mindenkinek politikai meggyőződését és állásfoglalását lehetővé tegye. A társadalom azokat becsüli, akiknek megvan a bátorságuk véleményük kifejezésére.« Majd pedig hivatkozik arra, hogy a »magyar közélet minden mozzanata nyilvános« és hogy a »történelmi tradíciókkal s a magyar nép jellemével« nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy »a nemzet részvétele a legfontosabb közjogi aktusnál a titkosság leple alatt történjék«. Lukács László kormánya idejében, a parlamenti pártok akkori, kiélesedett ellentéteinek áthidalása céljából, a miniszterelnöki programmra, a szövetkezett ellenzéki pártok képviseletében Kossuth Ferenc terjeszt be választójogi »pontozatokat«. Kossuth Ferenc pontozatai a szavazás módjára a nyilt és titkos szavazás vegyes alkalmazását javasolták akkép, hogy általában a nyilt szavazás maradna fenn, de a titkos szavazást kellene bevezetni a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városokban, a legalább 15 ezer lélekszámot felmutató és az olyan községekben, amelyekben ezernél több munkást foglalkoztató ipartelep vagy bányavállalat van, Képv. iromány. 1935—1940. IX. tötet. 9