Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
62 546. szám. hanem csak azon erők vetületének, amelyek a mindenkori választásokon a nép akaratát a választás eredményének irányába állították. Ezzel az érveléssel szemben a nyilt szavazás hívei abból az elvi meggondolásból indulnak ki, hogy a képviselőválasztást, mint közjogi tényt a közjogi funkciók általában megkövetelt publicitására tekintettel elvhűen és helyesen szintén a nyilvánosságra kell alapítani, hogy ezzel a közösség együttes és kölcsönös ellenőrzése — mint minden közjogi eljárásban — a választásnál is biztosítva legyen. Vagyis e szerint a felfogás szerint a szavazás titkossága egyáltalában nem mellőzhetetlen feltétele a népképviseleti rendszernek, hanem éppen ellenkezőleg, a népképviseleti rendszernek fogalmi velejárója a képviselőválasztások nyilvánossága. Mindezekkel részletesebben foglalkozni azonban ma már egészen meddő volna ; de túlhaladott dolog is volna, ha felsorakoztatnék a kétféle álláspont híveinek — mind a két oldalon igen kiváló közjogi íróknak — tudományos alapon kifejtett érveit abban a kérdésben, hogy mi a helyes : a nyilt vagy a titkos szavazás. Tény ugyanis az, hogy a titkos szavazást a képviseleti rendszert követő államok csaknem mindegyikében már bevezették. Bevezették pedig azért, mert általánossá vált az a tapasztalat, hogy a nyilt szavazás minden elvi indokoltsága ellenére is kevésbbé alkalmas a politikailag jogosult nemzet együttes választóakaratának a kiképzésére, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az a kiállás, erkölcsi bátorság és jellemszilárdság, amelyet a szavazás nyilt módja megkíván, a választók csak kisebb hányadának a tulajdona ; a többség pedig —részben függőségi viszonyánál fogva is — hajlandó véleményét idegen befolyásoknak alávetni. Ebből folyik a visszaélések nagy tömege, a választási korrupció. Minthogy tehát a tudományos érvekkel szemben a vitát a gyakorlati tapasztalatok már amúgy is feleslegessé teszik, a tudományos vita anyagának az ismertetését mellőzzük. Rá kell azonban térnünk — a kérdés tiszta megitélhetése végett — egyrészt a titkos szavazás bevezetésének a történelmi múltjára, másrészt pedig a titkos szavazás bevezetésének a kihatásaira. Külföldön a titkos szavazás bevezetésével legelőször Amerikában találkozunk.' Az Amerikai Egyesült Államok két tagállama: Maryland és New-York már 1776-ban, illetve 1777-ben felváltották az addig alkalmazott nyilt szavazást titkos szavazással, amely azután rövidesen talajt talált az Unió többi államában, annak ellenére, hogy maga az 1787. évi szövetségi alkotmány a választások lebonyolításának módját a tagállamok hatáskörébe utalta, azaz a nyilt vagy titkos szavazás tekintetében szabad kezet engedett. A titkos szavazásnak a tengerentúli kontinensen történt meghonosodásával körülbelül egyidőben a titkos szavazás Európában is gyökeret vert, de korántsem a parlamentarizmus őshazájában : Angliában, hanem olyan földön, ahol évszázadokon keresztül fejedelmi abszolutizmus uralkodott és ahol az államügyekre a nép bizonyos fokú befolyásának első forradalmi megállapításával egyidejűleg már a titkos szavazás is intézményesítésre talált. A titkos szavazásnak ez az első európai alkalmazási helye Franciaország, ahol azt az 1789. január 24-i rendelet írta elő az 1614. óta elsőízben akkor összehívott rendek követeinek megválasztására. Bár a titkos szavazás ez első választásokon meglehetős sok zavart okozott, azt az 1789. december 22-i nemzetgyűlési törvény intézményesítette. Ez alapon a konvent választásai már titkosan történtek, bár a jakobinusok a választás ellenőrzése
