Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 61 tői függetlenül, különben is indíttatva érezte volna magát a kormány arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezt a reformot az idő teljesen megérlelte. Ha egy pillantást vetünk a múltra, megállapíthatjuk, hogy választási rendszerünk évtizedek óta az általános szavazati jog irányában fejlődött, ebben az irányban történtek jogkiterjesztő lépések, a szavazás titkosságának az irányában azonban évtizedeken át még kezdeményező lépés sem történt. A fejlődésnek erre a stagnálására később még vissza fogunk térni. Ehelyütt csak arra kívánunk rámutatni, hogy rendi alkotmányunk, amely a vármegyék követküldésén keresztül a politikailag jogosított nemesi rétegnek nyilt akaratnyilvánításán alapult, természetszerűleg a szavazás nyilvánosságának a tradícióját építette bele a választási rendszerbe. Ezt a tradíciót a rendi képviseleti rendszerről a parlamentáris népképviseleti rendszerre való áttérés után továbbra is megtartottuk, ahhoz úgy parlamentünk többségi pártjai, mint kormányaink állandóan ragaszkodtak. Nem lehet elvitatni, hogy a nyilt szavazás rendszerének főleg a kormányzat szilárdsága szempontjából megvoltak a maga előnyei; viszont kétségtelen az is, hogy a nyilt szavazás rendszerének állandóan olyan hátrányos következményei is mutatkoztak, amelyek igen súlyos és indokolt kifogásokra szolgáltattak okot. Ha ezeket a hátrányokat mérlegeljük, akkor tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az ország mai politikai helyzetében, mai politikai fejlettsége mellett a nyilt szavazás rendszerét továbbra is fenntartani nem volna indokolt. Ez a meggondolás arra késztette a kormányt, hogy a titkos szavazásnak az összes képviselőválasztásoknál leendő bevezetése iránt tegyen javaslatot. Minthogy pedig ennek a kérdésnek a megoldása távolról sem olyan egyszerű, mint sem, hogy azt a szavazás titkosságát kimondó egyetlen szakasznak a beiktatásával el lehetne intézni, a titkos szavazásra való áttéréssel kapcsolatban választójogi rendszerünk egész anyagát vizsgálat tárgyává kellett tennünk és ennek eredményeképpen azt a maga egészében új szabályozás alá kellett vennünk. Ez a magyarázata annak, hogy az 1913., az 1918. és az 1925. évi, egy-egy szerves egészet alkotó törvényhozási munka után aránylag rövid idő múlva, most ismét a kérdés egész anyagát átfogó választójogi reform megalkotásának a szükségessége áll előttünk. Ennek a követelménynek teszünk eleget, amikor az országgyűlési képviselők választását újból szabályozó jelen törvényjavaslatot ezennel a t. Képviselőház elé terjesztjük. Minthogy az előadottakból is kitetszőleg a törvényjavaslat alapvető intézkedése az a rendelkezés, amely a szavazást az összes képvise^választásoknál titkossá teszi, mindenekelőtt ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk. * • * * Messzire vezetne, ha a nyilt és titkos szavazás kérdését e helyütt elméleti szempontból tárgyalnók. Ismeretes, hogy a szavazás módjának kérdésében két elvi felfogás állott egymással szemben. A szavazás titkosságának hívei szerint az anyagi választójogáltalánossága mitsem ér a nép széles rétegei választási akaratának nyilvánítása szempontjából a választási eljárás olyan szabályozása mellett, amely a szavazati jog gyakorlását nyilvánossághoz köti és ezzel módot ad a választók befolyásolása útján a nemzet választási akaratának különböző erőtényezők részéről jövő irányítására, a szavazás szabadságának korlátozására. Ott tehát, ahol nincs meg a képviselőválasztás eljárásának a titkossága, e felfogás képviselői szerint nem lehet •valódi népképviseleti törvényhozásról sem beszélni, mert a nyilt választójogalapján megalakult törvényhozás nem tekinthető a nép valódig képviseletének,