Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-585. Törvényjavaslat a gyakorlati irányú középiskoláról
350 585. szám. módja. A mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben egyaránt évszázadok változhatatlannak hitt szabályai dőlnek meg máról-holnapra, hogy helyet adjanak a gazdasági tudományok eredményeiből leszűrt újabb tanulságoknak. A gazdasági tudományok rohamos fejlődése, másfelől pedig a gazdasági életnek ezt a fejlődését nyomonkövető átalakulása nagy eltolódást idézett elő a társadalom életében is, gyökerében támadva meg eddigi szerkezetét. A minőségében és mennyiségében egyre emelkedő termelés eredményeként jelentkező gazdasági javak mind nagyobb és nagyobb tömegek számára tették lehetővé eddigi életszínvonaluk emelését, s ezzel egyidejűen újabb és újabb művelődési igények is jelentkeztek. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy aki az élet rohanó versenyében nem akar alul maradni, aki magának bárhol, de különösen a legnagyobb anyagi lehetőségeket kínáló gazdasági életpályák egyikén vagy másikán akar jólétet, elismerést és tekintélyt szerezni, az szükségképen kénytelen az eddiginél teljesebb műveltségre szert tenni. A társadalom mind szélesebb rétegeit magával ragadó ösztönszerű művelődési vágy, ennek a vágynak iskoláztatás útján történő kielégítése átalakítólag hat a társadalom szerkezetére is. A művelődési igények növekedése, az igények kielégítésének eredőjeként jelentkező szellemi értékemelkedés társadalmi elismerést követel, a társadalmi rétegek eltolódásához vezet. Szétfeszülnek a középosztály eddigi keretei és a régi értelmiségi elemek mellett az élet mind sürgetőbben követel helyet a gyakorlati élethivatások szellemileg is művelt képviselői számára. A művelődési politika elsőrendű feladata, hogy a társadalmi rétegeltolódásnak ezt a folyamatát a maga részéről is elősegítse és egységes tervszerűséggel megteremtse ennek az átalakulásnak iskolai feltételeit. A nemzet hagyományainak fenntartására, értékeinek továbbfejlesztésére elsősorban képes és hivatott művelt középosztály kereteinek bővítése, művelt mezőgazda-, iparos- és kereskedőrétegek szerves beállítása e keretek közé elsőrendű nemzeti feladat, annál is inkább, mert értelmiségi középosztályunk jelenlegi összetételében válságos helyzeténél fogva a jövőben nem lenne képes egyedül teljesíteni a nemzeti szellem és hagyományok fenntartásának nehéz kötelességét. A nemzet és társadalom egészséges fejlődését elsősorban a művelődéspolitikának kell munkálnia, ezt azonban csak akkor teheti, ha a tudás és műveltség közvetítésére hivatott iskolák hálózatának kiépítésében számol a művelődési szükségletekkel, de számol a társadalom sokszor alig indokolható és magyarázható igényeivel is. Ha akár egyiket, akár másikat figyelmen kívül hagyjuk, — amint azt a magyar iskolák története is bizonyítja — a kísérlet eredménytelen marad, az ilyen születési hibában szenvedő iskolafajt népszerűsíteni, illetőleg a nemzet művelődési fejlődésének tényleges és számottevő előmozdítójává tenni sohasem lehet. Be a művelődési politikának, helyesebben ennek keretén belül az iskolapolitikának féltő gonddal kell őrködnie afelett is, hogy az iskolafajok között elengedhetetlenül szükséges egyensúly állandóan fennmaradjon, ha pedig ez bármely okból megbomlana, mielőbb helyreállítható legyen. Egyik-másik iskolafajnak egészségtelen túlsúlyba jutása, ezzel szemben más iskolafajoknak elhanyagolása, aláértékelése idővel olyan veszedelmeket idézhet elő, amelyek alapjaiban rázhatják meg az egész társadalom alkatát. Ha a mi viszonyainkat figyeljük, meg kell állapítanunk, hogy a magasabb műveltségre törekvőknek kezdettől fogva legkedvesebb iskolája a gimnázium, a középiskola. Nagyon érthető ez a szeretet, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmi emelkedésnek jóformán egyetlen útja eleinte a gimnáziumnak, illetőleg később a középiskola egyik vagy másik fajtájának elvégzése volt. A középiskola érettségi bizonyítványa lett az a bűvös kulcs, amely minden ajtót kinyit ott,
