Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-585. Törvényjavaslat a gyakorlati irányú középiskoláról

585. szám. 347 készít elő. Az eddigi tanítóképző-intézet ugyanis szűkre szabott célkitűzésével ezt a feladatkört többé nem tudja betölteni. Akkor, amikor növendékeit a népiskolai munkára neveli, nem vet számot azzal, hogy az idők folyamán a neveléssel és tanítással foglalkozó életpályáknak egész sora alakult ki. A nevelési pályák erős szétágozódása ma már elengedhetetlen követelménnyé teszi egységes alépítmény felállítását. A polgári iskolai tanárképzés, a testnevelőtanári, a rajztanári, a gyógypedagógiai, kézimunka-, ének- és zenetanári képesítés, a gazdasági szaktanítóképzés a tanító- és nevelőhivatás oly gazdag változatát jelenti, amelynek feltétlenül szüksége van a nevelés alapvető ismereteit is közvetítő előkészítő iskolára, éppenúgy, ahogyan a műszaki és gazdasági tudományok nagy széttagolódása maga után vonta megfelelő középfokú szakoktatási rendszer kiépítését. A nevelési pályákra előkészítő egységes középiskola a liceum, amely közvetlenül illeszkedik be a gyakorlati irányú középiskolák rendszerébe. A liceum négyévfolyamú és egyrészt a polgári iskolára, vagy a gimnázium alsó négy osztályára épül fel, másrészt liceumi érettségi vizsgálattal bocsátja útjukra növendékeit. Ezek tehetségüknek és hajlamaiknak megfelelően a nevelési és gyakorlati pályák egész sorában válogathatnak, ezek között is elsősorban választhatják a népnevelő nemes hivatását. A liceum megadja növendékeinek a nemzeti jellegű és gyakorlati irányú általános műveltséget, és emellett olyan általános nevelési ismereteket is nyújt, amelyek megalapozzák a nevelési életpályák felé vezető felsőbb tanulmányokat. A liceum tehát, akárcsak a gimnázium, közvetlenül nem képesít egy élethivatásra sem, de előkészít a középiskolai tanárképzés kivételével minden neveléssel foglalkozó életpályára és ezenfelül képessé tesz az érettségi bizonyítványhoz között számos egyéb főiskolai szaktanulmány végzésére is. Az eddig taglaltakhoz még különleges szempontok járulnak a leányliceum tekintetében. Iskolapolitikánk legkevésbbé halasztható fontos kérdése a leánynevelés ügyének megoldása. A múltban a leányiskolák egy-két esettől eltekintve nem voltak egyebek, mint a fiúk részére alkotott iskolák másolatai. így alakult meg a polgári fiúiskola mellett a polgári leányiskola, a tanítóképző-intézet mellett a tanítónőképző, a felső kereskedelmi iskola mellett a felső kereskedelmi leányiskola, a gimnázium mellett a leánygimnázium. A fiu- és leányiskolák között jelentéktelen óratervi különbségek voltak és a leányok különleges igényeit mindössze a háztartástan és kézimunka egy-két órája szolgálta, ez is csak ott, ahol azt a tantervbe felvették. A sajátos leánynevelés céljaira szolgáló intézmény mindössze kettő alakult; az egyik az 1875-ben létesült felsőbb leányiskola, a másik az 1926 : XXIV. t.-c. létesítette leánykollégium. Az előbbit a háború után elmosta egyrészt a nők egyenjogúsítása és művelődési igényeik fokozódása, másrészt áldatlan versengésük a férfiakkal a különféle életpályákért. A leánykollégium pedig különösen a megfelelő képesítő erő hiányában nem tudta megnyerni a társadalom tetszését és megértő támogatását. A leánynevelés ügyét tehát úgy kell megoldani, hogy egyrészt egyesítse a családi hivatás követelményeit a létfenntartás biztosításának lehetőségével, másrészt pedig lehetőleg mentesítse a férfiakkal is betölthető élethivatásokat a nők versenyétől. Ez azonban nemcsak iskolaszervezési, hanem részben társadalompolitikai kérdés is. A mai bonyolult társadalmi berendezkedésben ugyanis számos olyan munkaterület alakult ki, amelynek ellátására egyedül a sajátos berendezésű női lélek hivatott. Ilyen terület a szociális tevékenységek sokféle faja, ideértve a betegápolást, a gyermekvédelmet, a népvédelmi szolgálatot, a szegénygondozást, az iskolanővéri teendőket stb. Szóbajönnek a különböző nevelési terü44*