Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
344 545. szám. §-ában foglaltak szerint a záloglevelek és kötvények kibocsátásánál létesítendő biztosítási alap tőkéinek elhelyezésére is alkalmasaknak nyilváníttattak. Egyébként mind az elismert vállalati nyugdíjpénztárak (1928 : XL. t.-c. XI. fejezet) tartalékalapjai, mind a biztosító magánvállalatok díjtartalékai is elhelyezhetők a Magyar Nemzeti Bank részvényeibe. A járuléktartalékalap vagyona, amint már fentebb érintettem, nem kerülhet felhasználásra. Ehhez képest a járuléktartalékalap vagyonából pénzintézeti betétekben állandóan csak a folyó szükségletek teljesítésére szolgáló Összeget (forgótőkét) szabad elhelyezni. Ez abból a szempontból is fontos, mert a pénzintézeti betétek általában nem biztosítják a fentebb említett szükségszerű jövedelmezőséget. Minthogy azonban a szerzett tapasztalatok szerint egyes befektetések csak hosszabb előkészítés után valósíthatók meg, nem kerülhető el, hogy a járuléktartalékalapban időközönkint nagyobb összegű készpénzek halmozódjanak fel, amelyeket ez okból pénzintézeti betétekben kell elhelyezni. Abból a célból, hogy e nagyobb összegű pénzek —• átmenetileg —> egyrészt biztonságosan, másrészt az egységes pénz- és hitelpolitikával összhangban helyeztessenek el, a javaslat szerint a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg évenkint állapítja meg, hogy azokat mely pénzintézeteknél, milyen arányban és feltételek mellett kell elhelyezni. A javaslat az egyöntetűség kedvéért ezt a rendelkezést kiterjeszti a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szóló 1936 : XXXVI. törvénycikk tartalékalapjainak elhelyezésére is. A javaslat (5) bekezdése az Intézet balesetbiztosítási és önkéntes nyugdíj- stb. biztosítási ágaiban gyűjtött díjtartalékalap elhelyezésének kérdését kívánja rendezni. Ennek az alapnak az elhelyezésére az 1900 : XVI. t.-c. 36. §-a tartalmaz ugyan némi szabályozást, ez azonban a változott körülményekre tekintettel ma már nem kielégítő. Minthogy e biztosítási ágnak a tartaléka is felhasználásra kerülhet, annak kezelése a mindenkori pénzügyi és gazdasági helyzethez alkalmazkodva, legcélszerűbben rendeleti úton szabályozható. Végül a (e) bekezdésben foglalt rendelkezést az teszi szükségessé, hogy a különböző érdekeltségek hozzájárulásaival létesített különböző célú tartalékalapok egymástól teljes mértékben elkülöníttessenek és hogy az egyes biztosítási ágak pénzügyi helyzete mindenkor tiszta képet mutasson. Egyebekben utalok itt a 31. §-szal kapcsolatban mondottakra is. A 34. §-hoz. Az e §. (1) bekezdésének a rendelkezése a törvény hatálybalépése előtt keletkezett ellátási kötelezettségekből eredő terheken kíván könnyíteni. A kötelező biztosításnál megnyílt járadékigények beszámítása révén elkerülhető az, hogy a munkaadó egyazon munkavállalója után a a járulék viseléséből és a már megelőzőleg magára vállalt járadékszo]gáltatásból eredő terheket egyaránt viselje. Ez nem sérti a munkavállaló érdekét sem, mert a munkaadójával létrejött szerződés alapján őt megillető járadék összegével egyenlő összeget kap igényének megnyíltakor, sőt a kötelező biztosításra nézve megállapított járulék viselése alól mentesül. A javaslat a kérdést úgy kívánja megoldani, hogy ha a munkaadó magára vállalja és tényleg viseli a szóbanlévő munkavállalóját a kötelező biztosítás alapján terhelő járulékokat, a kötelező biztosítás hatálybalépése előtt kötött megállapodás vagy szerződés alapján őt munkavállalójával szemben terhelő járadékszolgáltatást a munka vállalójától átvállalt járulékok biztosítástechnikai egyenértékével csökkentheti. A (2) bekezdés azoknak a munkavállalóknak a szerzett jogait védi, akik a törvény hatálybalépése előtti időben magukat az 1912 : VIII. t.-c. 1. §-a alapján szervezett »nyugdíjcsoport «-ban biztosították. Az idézett törvényszakasz szerint
