Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

545. szám. 343 Az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalap létesítése azért szükséges, mert az ország gazdasági és pénzügyi viszonyai a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása tekintetében az e javaslatban foglalt kereteken túlmenő lehetőségekre egyelőre nem nyújtanak alapot. Azt, hogy a javaslat keretein túlmenő ilyen követelmények legalább részben, különösen indokolt esetekben, mégis kielégíttessenek, az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapnak lesz hivatása megvalósítani. Az alapban rendelkezésre álló összegeket az előadottak értelmében elsősorban a meghalt járadékosok özvegyeinek és hozzátartozóinak (hátramaradó ttainak), továbbá öregségük vagy egyébkénti munkaképtelenségük miatt támogatásra szoruló gazdasági munkavállalóknak kivételes segélyezésére és az utóbbiak intézményes gondozására kell fordítani. A segélyezés részletes szabályozását — figyelemmel a folyton változó életviszonyokra — a javaslat rendeleti jogkörben látja célszerűnek. A 33. §-hoz. A biztosítás, amint az a technikai indokolásban részletesen kifejezésre jut, a várományfedezeti rendszeren, vagyis járuléktartalékalap gyűjtésén és a járuléktartalékalapban felgyülemlett tőkék átlagos évi 4%-os jövedelmezőségén épül fel. A járuléktartalékalap rendeltetése tehát az, hogy amikor a biztosítást ellátó intézet szolgáltatási kötelezettsége teljes mértékben bekövetkezik, a járuléktartalékalapban felgyülemlett tőkék hozadéka a járulékokkal és a hozzájárulásokkal együttesen — az utóbbiak kulcsának emelése nélkül — fedezze az Intézet kiadásait. A járuléktartalékalap rendeltetésének fontosságára való tekintettel elsőrendű feladat, hogy az abban felgyülemlő tőkék értékállandósága, valamint azok szükségszerű jövedelmezősége a legmesszebbmenőén biztosíttassék. E mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül a gazdasági életnek az a követelménye sem, hogy a járuléktartalékalapban felhalmozott tőkék a gazdasági életnek ugyanabba az ágazatába vitessenek vissza, mint amelyből kivonattak. Ezeknek a részben egymással ellentétes érdekeknek az összeegyeztetésével készült a javaslatnak ez a §-a, amely szerint a járuléktartalékalap tőkéi államadóssági kötvényekbe, egyéb pupilláris értékpapírokba, a Magyar Nemzeti Bank részvényeibe, ingatlanokba és pénzintézeti betétekbe helyezhetők el. Az ingatlanokba történő elhelyezéssel •— a tapasztalatok szerint —• a relatív értékállandóság mellett a szükséges jövedelmezőség kevésbbé biztosítható ; viszont az állam által kibocsátott és egyéb pupilláris értékpapírok —• a normális gazdasági és pénzügyi viszonyok között nyújtott viszonylagos értékállandóság mellett —• előnyös kamatozásukkal az ingatlanok alacsonyabb jövedelmezőségének a kiegyenlítésére is szolgálnak. Az a rendelkezés pedig, hogy a járuléktartalékalapból az egyéb pupilláris értékpapírokba befektetésre kerülő összegeket elsc'sorban a mezőgazdasági ingatlanokra nyújtott jelzálogos kölcsönök alapján kibocsájtott záloglevelekbe és kötvényekbe lehet elhelyezni, messzemenően teljesíti azt a fentebb említett követelményt, hogy a mezőgazdaságból kivont tőkék a mezőgazdaság hiteligényének kielégítésére használtassanak. Azt a megszorítást, hogy ingatlanokba a járuléktartalékalapnak csak 40 %-a helyezhető el, az ingatlanok fentebb említett alacsonyabb jövedelmezősége és a. vegyes elhelyezés érvényrejuttatása teszi szükségessé. Viszont az, hogy a járuléktartalékalap részére megszerezhető ingatlanok mineműsége tekintetében a javaslat semmiféle megszorítást nem tartalmaz, lehetővé teszi azt, hogy —• a kihelyezésre kerülő tőkék értékállandóságának biztosítása mellett — az Intézet a rendeltetésével kapcsolatban esetleg felmerülő szociális feladatokat is megoldhasson. A Magyar Nemzeti Bank részvényei —• bár nem pupillárisak — biztonságukra és megfelelő jövedelmezőségükre való tekintettel az 1928 : VII. t,-c. 4,