Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

545. szám. 335 törvény hatálybalépését közvetlenül megelőző évek egyikére a számításba vételhez megszabott előfeltételeket betegség vagy más ok miatt kimutatni nem tudná, az öregségi járadékra való igényjogosultságot 65 éves korára nem tudná megszerezni. Az e §-ban szereplő kettős korhatár, mint az alábbi példákból kitűnik, ezt a veszélyt elhárítja. így pl. az a munkavállaló, aki a törvény hatálybalépésének napján 65 éves, a várakozási idejébe 15 — a törvény hatálybalépése előtt gazdasági munka- (szolgálati) viszonyban eltöltött — évnek a számítását kérheti. Ha ez a munkavállaló az utolsó 15 évben 5 évre nézve az előírt 15 heti munkavállalói viszonyt igazolni.nem tudja, még nem esik el attól a lehetőségtől, hogy 65 éves korára a járadékot megkapja, mert a 15 évi —évenként 15 hetes —- munkavállalói viszonyt csak az utolsó 20 éven belül kell igazolnia. Ugyanígy annak, aki a törvény hatálybalépése idején pl. 60 éves, a várakozási időbe beszámítható 10 évi munkavállalói viszonyt a törvény hatálybalépése előtt eltelt 15 éven belül kell igazolnia. A korhatárt betöltött, illetőleg megközelítő munkavállalókról való gondoskodásnak a kötelező biztosítás rendszerébe való beépítése ilymódon zökkenőmentes átmenetet biztosít az ingyenes, a közületi gondoskodás és a társadalombiztosítás között. Ez a megoldás a munkavállaló szempontjából azért is előnyös, mert elveszi az átmeneti időben megállapított ingyenes vagy részben ingyenes juttatás közsegély (alamizsna) jellegét és így a munkavállaló önérzetét, társadalmi helyzetét nem sérti és politikai jogait nem érinti. Természetesen azok a munkavállalók, akik már 65. életévüket betöltötték, tehát akiknek járulékot fizetniök egyáltalában nem kell, illetőleg nem kellett, járadékként csak a járadéktörzset kapják, mert a járadéktörzspótlék és a fokozódó járadékrész a lerótt munkavállalói járulékok függvénye. Arra, hogy a törvény hatálybalépése idején a 65. életévüket már betöltött gazdasági munkavállalók ennél magasabb járadékban részesüljenek, az ország jelenlegi pénzügyi helyzete lehetőséget nem nyújt. Az pedig nem lenne méltányos, hogy azok a munkavállalók, akik minden ellenszolgáltatás nélkül jutnak hozzá az öregségi járadékhoz, nemcsak a munkaadók és a közületek, de még a biztosításba később belépő és járulékfizető munkavállalók terhére is részesüljenek juttatásban. Természetesen azok a biztosítás bevezetésekor 65. életévüket még be nem töltött munkavállalók, akik a biztosítás költségeihez —bármily kis mértékben —• maguk is hozzájárultak, a járadéktörzsnél magasabb járadékban részesülnek. A 13. §-hoz. Az előző §. rendelkezéseit vizsgálva, láttuk, hogy az annak alapján nyújtott szolgáltatás részben ingyenes, mert sem munkavállalói járulékkal, sem munkaadói hozzájárulással a múltban nem fedeztetett le. Ez teszi indokolttá, hogy az ezen az alapon nyújtott szolgáltatásokban — figyelemmel a pénzügyi adottságokra — csakis azok részesülhessenek, akik erre gazdasági helyzetük miatt rászorulnak. Az a) pont rendelkezése ezt az álláspontot érvényesíti. A b) pont rendelkezésének indoka az, hogy aki ezt a kedvezményt tudatosan valótlan adat szolgáltatásával akarja igénybevenni, eljárásával a közület vagyonából jogtalan előnyöket akar magának biztosítani és így érdemtelenné válik a közület támogatására. A c) pont rendelkezése a kedvezményből kizárja azokat, akik az állam és a társadalmi rend ellen vétkeztek vagy a jogrendet egyébként súlyosan megsértették. A (2) bekezdés rendelkezése értelemszerűieg kapcsolódik az (1) bekezdés rendelkezéséhez és célja annak megakadályozása, hogy az ingatlanoknak öregkorban amúgy is szokásos — esetleg célzatos — elidegenítése az igénylők számát indokolatlanul növelje és ezáltal a biztosítás pénzügyi biztonságát gyengítse.