Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

336 545. szám. A 14. §-hoz. Amíg az előző §. kizáró rendelkezéseket tartalmaz, addig e §. azokat az eseteket foglalja egybe, amelyek a 12. §-on alapuló járadékra való jogosultságot nem zárják ki, hanem csak annak szünetelését vonják maguk után. Ha megokolt az, hogy az a járadékos, aki a járadékra vonatkozó jogigényét járulékainak lerovásával szerezte meg, az egy hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetésének időtartamára járadékban ne részesüljön, annál indokoltabb ugyanez az eljárás annál, aki járadékát egészen vagy részben ellenszolgáltatás nélkül élvezi. Ugyanez a megokolása a politikai jogok gyakorlását felfüggesztő vagy hivatalvesztést kimondó ítélet hatálya alatt álló járadékos járadéka szüneteltetésének is. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések külön indokolást nem igényelnek. A (3) bekezdés rendelkezése a 13. §. a) pontjában foglaltaknak logikus továbbfejlesztése, mert az érdekeltek anyagi helyzetének megítélésénél — az egyenlő elbírálás elvénél fogva — nemcsak a földbirtok használati értékét, hanem a biztosítás pénzügyi biztonságának érdekében az egyéb forrásból eredő jövedelmet is figyelembe kell venni. A (4) bekezdés rendelkezéseit a méltányosság indokolja. A 15. §-hoz. Ez a §. a haláleseti segélyre való igényjogosultság általános szabályait (10. §.) hozza összhangba az átmeneti időre szóló rendelkezésekkel (12. §»). Mivel a haláleseti segély tekintetében a javaslat korhatárt nem állít fel, a törvény hatálybalépése előtt gazdasági bérmunkában eltöltött éveknek a haláleseti segéllyel kapcsolatos várakozási időbe számítását korhatárra való tekintet nélkül kellett lehetővé tenni. A kötelező biztosítás céljára szolgáló fedezet. A 16. §-hoz. Ez a §. a kötelező biztosítás szolgáltatásainak, továbbá a központi eljárási és ügyviteli költségeknek fedezésére szolgáló bevételeket sorolja fel. A felsorolt bevételek fedezik az átmeneti időre szóló rendelkezések (12—15. §-ok) alapján felmerülő, részben ellátási jellegű kiadásckat is. A felsorolásból megállapíthatóan a javaslat a különböző kötelező társadalombiztosítási rendszerekben általában szckásos azt az elvet követi, hegy a kötelező biztosítás költségeit elsősorban a munkaadók és a munkavállalók kötelesek fedezni, az állam és egyéb közületek hozzájárulása mellett. A 17. §-hoz. Ez a Q. a fokozódó járadékrész alapjául szolgáló munkavállalói járulék összegét és annak lerovását szabályozza. A járulék heti 20 fillérben való megállapításánál a következőkre voltam tekintettel: 1. A munkavállalói járulékot olyan összegben kell megállapítani, hogy azt a gazdasági munkavállalók, a hazai munkalehetőségek és kereseti viszonyok mellett, nagyobb nehézség nélkül tudják megfizetni, figyelembe véve a gazdasági munkabéreknek az év különböző szakaiban szokásos ingadozásait is. 2. A javaslat azzal, hogy a járulékot naptári hetekre állapítja meg, elsősorban azoknak a gazdasági munkavállalóknak kívánja megkönnyíteni kötelezettségük pontos teljesítését, akik munkabéreiket rövid időközökben — rendszerint hetenként — kapják, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy olyan munkavállalók, akik járandóságukat negyedévenként vagy ennél hosszabb időközökben kapják meg, a munka- (szolgálati) viszonyban tényleg eltöltött hetek után a járulékot egyszerre róják le. 3. A javaslat szigorúan alkalmazkodik ahhoz a célkitűzéshez, hogy a gazda-