Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
545. szám. 323 Azok az államok, amelyek gazdaságilag erősek és ahol a közgazdasági élet súlypontja az ipari termelésen nyugszik, pl. Németország, Belgium és Hollandia, a gazdasági munkavállalókat az öregségi biztosítás terén általában ugyanolyan előnyökben részesítik, mint az ipari munkavállalókat. Ezt az is indokolja, hogy ezekben az államokban a gazdasági és az ipari munkavállalók kereseti és megélhetési viszonyai között jóval kisebb az eltérés, mint az agrárországokban. Az a körülmény pedig, hogy itt a népességnek egy aránylag kisebb rétegéről kell a többségnek gondoskodnia, megadja a kérdés ilyen megoldásának a lehetőségét. Azok az államok, amelyeknek közgazdasági életében az ipar mellett a mezőgazdaságnak is jelentékenyebb szerep jut, általában a második csoportba tartoznak. Az ipari társadalombiztosítástól eltérő szabályokat állapított meg a gazdasági munkavállalók tekintetében pl. Ausztria és Franciaország, eltérő rendelkezéseket hozott Olaszország is. Jellemző az itt említett államok gazdasági öregségi biztosítására, hogy ezekben a várakozási időt szigorúbban állapították meg, mint az ipari öregségi biztosításban (pl. Franciaországban 30 év, Ausztriában 500 járulékhét, amelyek közül legalább 104 hetet az igény megnyílását megelőző öt éven belül, 52 hetet pedig az igény megnyitását megelőző három éven belül kell eltölteni). Az ipari társadalombiztosítás szabályaitól való másik eltérés itt az, hogy a gazdasági munkavállalók öregségi biztosításában a díjakat egységesebben és sokkal alacsonyabban állapították meg, mint az ipari társadalombiztosítás megfelelő díjait; ehhez képest e biztosításokban a szolgáltatások is alacsonyabbak az ipari társadalombiztosítás megfelelő szolgáltatásainál. Egységesen és alacsonyabb mértékben szabályozza a gazdasági munkások öregségi biztosítási díjait az olasz társadalombiztosítás. A harmadik csoportba tartoznak a mezőgazdasági kivitelre utalt, Magyarországhoz hasonló helyzetben lévő államok. Nem terjed ki az öregségi biztosítás a mezőgazdasági munkásságra Lengyelországban, Jugoszláviában és Romániában. Ezekben az államokban, a mezőgazdaságnak a világgazdasági válság következtében csökkent teherbíró képességére való tekintettel, a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítását még nem vezették be, jóllehet a gazdasági munkásság öregségi ellátásának kérdése — különösen Lengyelországban és Jugoszláviában — erősen foglalkoztatja az illetékes köröket. A társadalombiztosítás terén a külföldön ma már a különböző biztosítási ágak széles körével találkozunk. Előzőleg már rámutattam arra, hogy ezek kifejlesztésének sorrendjét a mindenkori gazdasági és társadalmi adottságok szabják meg. A jelen törvényjavaslatban tervezett kötelező öregségi biztosítás költségei a magyar gazdasági élet ezidőszerinti teherbírásával állanak arányban s meggyőződésem az, hogy e szociális alkotás a termelés mai nehéz körülményei között is szilárdan megalapozható. A kötelező öregségi biztosítás bevezetésénél a munkából kiesett munkavállaló helyzetét kellett mérlegelnem. A magas korral együttjáró keresőképességcsökkenés folytán ugyanis a gazdasági munkavállalók, akik közül aránylag csak kevés tudja az élet alkonyán szükségleteit megtakarított vagyonából fedezni, rendszerint nehéz anyagi helyzetbe kerülnek. Hozzátartozóiknak rendesen maguknak is nagy családjuk van és csupán keresetükre vannak utalva, így gyakran nem marad más hátra, mint a közületi eltartás. A közületeket azonban egyébként is számos súlyos szociális kötelezettség terheli, azok nem ritkán maguk is nehézségekkel küzdenek. Ez tehát nem jelentheti a kérdés kielégítő megoldását. De nem sokkal kedvezőbb annak az elöregedett, teljesen szegény gazdasági munkavállalónak a helyzete sem, aki ugyancsak szűkös viszonyok közt élő rokonaira van ráutalva. Ha azonban az ilyen elaggott és munkaképtelenné vált munkavállaló havonta meg41*
