Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

178 521. szám. 44k melléklet az 521. számú irományhoz. IV. EGYEZMÉNYTERVEZET A KERESKEDELEM ÉS AZ IRODÁK MUNKAIDEJÉNEK SZABÁLYOZÁSÁRÓL. A Nemzetek Szövetsége nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfben egybehívott egyetemes Értekez1 léte, ott 1930. évi június hó 10-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat a kereskedelem és az irodák munkaidejének szabályozása tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének második pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény tervezetének alakjába foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján a versaillesi Szerződés XIII. Részében és a többi Békeszerződés megfelelő Részeiben foglalt rendelkezések szerint a nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai által leendő megerősítés céljából elfogadja az alábbi egyezménytervezetet: 1. cikk. 1. Ezt az egyezményt alkalmazni kell a következő üzemek munkavállalóira, akár közüzemek, akár magánüzemek : a) Kereskedelmi üzemek ideértve a postát, távírót és távbeszélőt, valamint minden más üzem kereskedelmi szolgálatát; b) azok az üzemek és igazgatási ágak, amelyeknek tevékenysége túlnyomó részében irodai munkán alapul; c) azok az üzemek, amelyeknek kereskedelmi és egyszersmind ipari jellegük van, kivéve ha ipari üzemeknek tekintetnek. Minden államban az illetékes hatóság fogja megállapítani azt a határvonalat, amely a kereskedelmi és azon üzemeket, amelyeknek- tevékenysége túlnyomó részben irodai munkán alapul, az ipari és mezőgazdasági üzemektől elválasztja. 2. Ez az egyezmény nem alkalmazható a következő üzemek munkavállalóira: a) betegek, gyengélkedők, szegények vagy elmebetegek gyógykezelésére és elhelyezésére rendelt üzemek ; b) szállodák, vendéglők, penziók, társaskörök, kávéházak, és étel- és italneműek felszolgálásával foglalkozó más üzemek ; c) színházak és szórakozóhelyek. Ezt az egyezményt azonban alkalmazni kell a jelen szakasz a), b) és c) pontjában felsorolt üzemek melléküzemeinek munkavállalóira, amennyiben ezek a melléküzemek önállóságuk esetében a jelen egyezmény hatálya alá eső üzemek közé tartoznának. 3. Minden államban az illetékes hatóság kivonhatja a jelen egyezmény hatálya alól: a) azokat az üzemeket, amelyekben kizárólag a munkaadó családjának tagjai vannak foglalkoztatva;