Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

521. szám. 179 b) azokat a közigazgatási hivatalokat, amelyeknél az alkalmazott személyzet közhatalom közegeként működik ; c) azokat a munkavállalókat, akik vezető vagy bizalmi állást töltenek be ; d) az utazókat és képviselőket annyiban, amennyiben munkájukat az üzemen kívül végzik. 2. cikk. Ezen egyezmény értelmében munkaidőnek azt az időt kell tekinteni, amely idő alatt a munkavállaló a munkaadó rendelkezésére áll; nem számítható be ezen időbe a pihenésre szánt idő, amely alatt a munkavállaló nem áll a munkaadó rendelkezésére. 3. cikk. A jelen egyezmény hatálya alatt álló munkavállalók munkaideje, amennyiben az alábbi cikkek másként nem rendelkeznek, heti negyvennyolc órát és napi nyolc órát meg nem haladhat. 4. cikk. A munkaidőnek a 3. cikkben szabályozott heti tartama olymódon osztható fel, hogy a napi munkaidőtartam tíz órát ne haladjon meg. 5. cikk, 1. A munkának általános megszakítása esetében, amelyet a) helyi ünnepek, b) üzemzavar vagy erőhatalom (az üzemi berendezést ért baleset, a hajtóerő, világítás, fűtés vagy vízellátás megakadása, elemi csapások) okoztak, a napi munkaidőt az elveszett munkaórák pótlása címén a következő feltételek megtartásával meg lehet hosszabbítani: a) az elveszett munkaórák pótlását egy évben harmincnál több napra kiterjedően nem lehet engedélyezni és a pótlást megfelelő időszakon belül kell végrehajtani; b) a napi munkaidő meghosszabbítása egy órát meg nem haladhat; c) a napi munkaidő tíz órát meg nem haladhat. 2. A munka általános megszakításának természetéről, okáról, idejéről, az elveszett munkaórák számáról és munkaidő beosztásának ideiglenes változtatásáról az illetékes hatóságot értesíteni kell. 6. cikk. Oly kivételes esetekben, amikor a munka elvégzésének körülményei miatt a 3. és 4. cikk rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, hatósági rendelet megengedheti a munkaidőnek a hétnél hosszabb időszakra való felosztását is azzal a feltétellel, hogy az ebbe az időszakba eső hetek száma alapján kiszámított átlagos munkaidőtartam nem halad meg heti negyvennyolc órát és a napi munkaidő semmiesetre sem halad meg tíz órát. 7. cikk. Hatósági rendeletek. 1. Állandó kivételeket állapíthatnak meg : a) a munkavállalók bizonyos oly csoportjaira nézve, amelyeknek munkája a munka természetéből kifolyólag megszakításokkal jár, mint a kapusokra, az üzlethelyiségek és raktárak őrzése és karbantartása céljából alkalmazott munkavállalókra nézve ; b) azokra a csoportokra nézve, amelyek közvetlenül olyan előkészítő, vagy kiegészítő munkát végeznek, amelyet szükségképpen a vállalat egyéb munkavállalóira megszabott munkaidőn túl kell végezni; c) boltokra, vagy más üzemekre nézve, ha a munka természete, a lakosság száma, vagy az alkalmazottak száma lehetetlenné teszi a 3. és 4. cikkben megállapított munkaidő betartását; 2. időleges kivételeket állapíthatnak meg a következő esetekre nézve : a) bekövetkezett, vagy fenyegető üzemi baleset, erőhatalom esetében, vagy a gépeken és üzemi berendezésen végzendő halaszthatatlan munkálatok esetében, de kizárólag csak abban a mértékben, aminőben az üzem rendes működését akadályozó komoly zavarok megelőzésére szükséges ; b) romlandó anyagok elveszésének megelőzése, vagy a munka műszaki eredménye veszélyeztetésének elhárítása céljából; 23*