Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-511. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról" szóló 471. számú törvényjavaslat tárgyában
511. szám. 123 i de aki akart, az elektusok mellett személyesen is megjelenhetett az országgyűléseken. Mindezek alapján tehát csak a legkevésbbé sem lehet arra hivatkozni, hogy többszáz éves alkotmányos fejlődés is követelné a főrendiház újra való felállítását, el nem tekintve attól, hogy ha bármily ősi alkotmányos intézménnyel szemben oly fejlődés (parlamentarizmus) következik be, amely a túlnyomó országtöbbség akaratának érvényesülését jobban biztosítja, kevesek által való elgáncsolását lehetetlenné teszi, nem lehet korábbi, fejletlen, a történelem során folyton csak átkozott jogállapotra visszatérni. Ezzel szemben erőtlen, csak a javaslat álláspontja gyengeségének bevallása bármily személyi tekintélyekre is (gróf Bethlen István, Wolff Károly, Eckhardt Tibor) hivatkozni, még oly nagy tekintélyekre is, mint az 1926: XXII. t.-c. indokolása tette, s amire a javaslat is céloz, amilyenek: Kossuth Lajos, id. gróf Andrássy Gyula, Irányi Dániel és még néhány jelesünk, mondván többek közt, hogy a javaslat alapelvei lényegében azt az álláspontot képviselik, amit Irányi Dániel a 85-i vitában elfoglalt. Nem így volt! Ellenkezőleg ! A 85-i vitában Helfy Ignác ismertette az 1848-ban történteket, hogy t. i. : Beöthy Ödön felhívta a minisztériumot, hogy »a felsőház új alapon rendezése iránt a kor igényeinek megfelelő javaslatot terjesszen elő«. Erre felelt gróf Andrássy Gyula, az indítványt magáévá tette s mindjárt a választott felsőház mellett szólott. Több főrend is ezt az álláspontot vallotta, amire következett Szemere Bertalan nagy beszéde s indítványa : »Szükséges mindenesetre, hogy a felsőház egészen más alapokra fektettessék, mint eddig volt, többé a törvényhozásban! részvétre ne adhasson jogot az önkény, ne a születés, ne a birtok, ne az adó, hanem hozzá kell járulni oly kelléknek, amely által biztosíttassák az, hogy aki a felsőház munkálkodásában résztveszen, az személyes képességgel, erkölcsi jellemmel bírjon.« De hogy mi volt az igaz lényege az 1885-i vitában elhangzottaknak, amelyekben Helfy Ignác és Irányi Dániel az 1848-i főrendiházi vitára visszautalnak s mi volt a felfogása a többi nagy közt Kossuth Lajosnak is, kitűnik Kossuth Lajosnak Kende Péterhez 1883 december 10-én és Szilágyi Virgilhez 1867 július 15-én írt leveleiből, amelyeket Helfy a 85-i vitában felolvasott. Ezekből a levelekből világosan kitűnik, hogy 48 nagy férfiai a teljes képviseleti rendszerhez ragaszkodtak s Beöthy Ödön indítványa nem a főrendiház kibővítését célozta, hanem a tisztán törvényhatósági választásokon alapuló felsőházat. Kossuth Lajos mindig a puszta és tiszta választás útján alakított szenátust tekintette a »nemzet géniuszához alkalmazkodó alkotmány logikus postulatumának«, mert : »Hogy — úgymond — születés tegyen valakit törvényhozóvá, az kigúnyolása a józan észnek, hogy kormány neveztessen ki törvényhozókat, ez kigúnyolása az alkotmányosság fogalmának. Az alkotmányos Önkormányzat eszményében benne fekszik, hogy a törvényhozó hatalomnak a nép bizalma kifolyásának kell lennie.« 1848-ban — úgymond — csak azért nem indítványozta, hogy a többi reform sikerét ne veszélyeztesse, de —• írja — Beöthy Ödön indítványára »a főrendek már a 48-i pesti országgyűlésen elismerték elvben, hogy oly felsőház, amely születési vagy kormány által kinevezett tagokból áll, a képviseleti rendszerrel össze nem fér«. Ezzel teljes összhangban volt Irányi Dániel incongruenter citált felszólalása is a 85-i vitában, amikor határozottan kijelentette, hogy úgy ő, mint egész pártja csak a választott felsőházat tartják a képviseleti rendszerrel összeférőnek, beszédjét így fejezvén be : »Szabad embereknek törvényt csak az alkothat, akit azon szabad emberek e joggal felruháznak.« 16*
