Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról

59Ö 443. szám. A munkaközi szünet kötelező tartamát az illetékes miniszter rendelettel szabályozza. 5. §. Amennyiben a munkavállaló a 3. §. második bekezdése alapján kiadott rendeletben megengedett túlmunkát teljesít, ezt a munkaadó a rendes munkabérnél legalább huszonöt százalékkal magasabban köteles díjazni. Ugyanígy köteles a munkaadó díjazni a megengedett munkaidőn túl teljesített munkát. Az első bekezdésen alapuló követelést attól a naptól számított három év alatt lehet érvényesíteni, amely napon a munkavállaló megkárosításáról tudomást szerzett, amennyiben az igény érvényesítése időközben el nem évült. Az alacsonyabb munkabér átvételétől számított öt év elteltével a különbözetre vonatkozó igény elévül. Az előző bekezdés rendelkezései nem érintik a munkavállalónak a munkaadó ellen a szolgálati szerződésen alapuló egyéb követeléseinek érvényesítését. II. A legkisebb munkabér. 6. §. Ha az 1. §. alá eső üzletben, üzemben, vállalatban vagy foglalkozásban a munkabérek indokolatlanul alacsonyak, a legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának van helye. A legkisebb munkabéreket meg lehet állapítani az 1. §. alá eső üzletek, üzemek, ' vállalatok vagy foglalkozások egész körére vagy csak egyes részeikre, esetleg csak az otthon végzett munkára, még pedig vagy az ország egész területére, vagy annak csak meghatározott részére kiterjedő hatállyal. 7. §. Az illetékes miniszter az érdekelt munkaadók és munkavállalók képviselőinek, illetőleg gazdasági egyesületeiknek meghallgatása után határozza meg azt, hogy a legkisebb munkabéreket mely termelési vagy foglalkozási ágra, illetőleg az egyes termelési ágak vagy foglalkozások mely részére, milyen területi hatállyal kell megállapítani. Az illetékes miniszter a legkisebb munkabérek megállapítása céljára megfelelő szervezetet létesít és annak eljárását szabályozza. A szervezetben az érdekelt munkaadóknak és munkavállalóknak egyenlő számban és az egyenjogúság alapján kell résztvenniök. 8. §. A legkisebb munkabért megállapító határozat a megszabott időre, illetőleg addig marad hatályban, amíg az illetékes miniszter hatályon kívül nem helyezi. 9. §. A munkavállaló a munkaadótól követelheti a valóban fizetett és a törvény alapján megállapított legkisebb munkabér közötti különbözet megfizetését. Az előző bekezdésen alapuló követelés érvényesítésére és elévülésére az 5. §. második és harmadik bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. 10. §. A 6—9. §-ok rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni olyan ipari munka teljesítéséért járó díjra is, amelynek elvégzésére az iparos (háziiparos) iparossal (kereskedővel) vagy más forgalombahozóval szemben vállalkozási szerződéssel kötelezte magát. * 777. Évenkinti fizetéses szabadság. 11. §. Az 1. §. alá eső üzletben, üzemben, vállalatban vagy foglalkozásban alkalmazottnak egy évi folytonos szolgálat után legalább hat munkanapot magában foglaló évenkinti fizetéses szabadságot kell adni. A tanoncok fizetéses szabadsága tekintetében az 1936 : VIÍ. t.-c. 22. §-ának rendelkezései irányadók. Az évenkinti fizetéses szabadságba nem lehet beszámítani a törvényes munkaszüneti napot, valamint a betegség vagy lebetegedés miatt történt munkamegszakítást. 12. §. Az illetékes miniszter a munkavállalók egyes csoportjai részére az évenkinti fizetéses szabadság legrövidebb időtartamát rendeletben hat