Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról

443. szám* 591 munkanapnál hosszabb időben is megállapíthatja. Az illetékes miniszter rendeletben állapítja meg : 1. azokat a feltételeket, amelyek megléte esetében a 11. §. rendelkezése szempontjából a szolgálati időt folytonosnak kell tekinteni; 2. azt, hogy miként kell a szabadság szempontjából a szolgálati időt kiszámítani ; 3. azt, hogy a szolgálati idő növekedésével arányban a fizetéses szabadság legrövidebb tartama miként emelkedik ; 4. azt, hogy a szabadságidő folytonos legyen-e, vagy azt meg lehet-e osztani, valamint azt, hogy a szabadságidő kezdetét minő elvek szem előtt tartásával kell megállapítani és mikor kell az alkalmazottal közölni; 5. azt, hogy miként kell a szabadságidő tartamára járó díjazást kiszámítani és azt, hogy 6. a munkaviszony évközben való megszűnésének esetében minő szabadságidő jár. Az évenkinti fizetéses szabadság legrövidebb tartamát huszonnégy napnál hosszabb időben megállapítani nem lehet. 13. §. A munkaadó köteles alkalmazottjának rendes illetményeit a 11. és 12. §. alapján igénybe vett szabadság egész tartamára megfizetni. Ha az alkalmazott fizetéses szabadságának tartama alatt ellenszolgáltatásért munkát vállal, erre az időre elveszti az első bekezdésen alapuló igényét. Vegyes rendelkezések. 14. §. Semmis minden olyan megállapodás, amellyel a munkavállaló a jelen törvénynek vagy az annak alapján kibocsátott miniszteri rendeletnek rendelkezéseiből folyó jogáról lemond vagy, amely ezeknél a rendelkezéseknél a munKavállalóra hátrányosabb, egyébként azonban a munkaadó és a munkavállaló között kötött szerződés hatályban marad. 15. §. A m. kir. minisztérium a kereskedő vagy iparos vállalatában alkalmazott tisztviselők vagy kereskedősegédek felmondási jogviszonyaira és végkielégítésére fennálló jogszabályok hatályát rendelettel kiterjesztheti olyan alkalmazottakra, akik szakképzettségüknél vagy egyéb körülményeknél fogva a közönséges munkát lényegesen meghaladó fontosságú munkakört töltenek be. 16. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzlet, üzem vagy vállalat felelős vezetője, ha nem tartja meg a jelen törvénynek vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletnek a munkavállalók munkaidejére, legkisebb munkabérére és évenkinti fizetéses szabadságára vonatkozó rendelkezését, avagy munkavállalót azért, mert az említett rendelkezéseken alapuló jogát érvényesíti, elbocsát vagy elbocsátással fenyeget. Az előbbi bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás, ha azt olyan egyén követte el, aki ilyen kihágás miatt jogerős ítélettel már büntetve volt és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el. A pénzbüntetés tekintetében az 1928 : X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni. Az első bekezdés alá eső cselekmény az általa érintett minden egyes munkavállaló tekintetében külön kihágás. A kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. 17. §. Ha a 16. §. alá eső valamely kihágást az üzlet, üzem vagy vállalat felelős vezetője követte el és a munkaadót felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás ter-