Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-437. Törvényjavaslat az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről

562 437. szám. Melléklet a 437. számú irományhoz. Indokolás az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Midőn a kormány nemzeti munkatervébe iktatta az öntözések fejlesztését, egyúttal mérlegelte azokat az okokat, amelyek az öntözéses gazdálkodás bevezetése érdekében végrehajtandó munkálatokat állami feladatnak minősitették. Ezek az okok: népességünk természetes szaporodása, országunk, elsősorban a nagy magyar Alföld kedvezőtlen csapadékviszonyai és az alföldi, eredményes mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy kevésbbé alkalmas szikes területek nagy kiterjedése. Az emberiség életében a víz szerepe kettős. Amíg áldásaival lehetővé tette a kultúra kifejlődését, addig árvizeivel nem egyszer súlyos károkat okoz. Utóbbiak az egyes vidékeket annál érzékenyebben sújtják, minél fejlettebb a kultúra és a mezőgazdaság. Ezért a fejlődés természetes útja az, hogy a kultúra fejlődésével párhuzamosan a lakosság egyre jobban védekezik a vizek kártételei (árvizek, mocsarak stb.) ellen. Ennek szüksége főként akkor áll elő, mikor az ország népességének természetes szaporodása miatt a meglevő termőföldek hozama már nem elégíti ki a lakosság szükségleteit, ami leginkább akkor érezhető, mikor nedves esztendőkben a vizek bősége, aszályos években pedig a vízhiány miatt a termés elmaradása következik be. Az árvizek hatásának csökkentésére való törekvés általában a népesség szaporodásának fokozódásával áll elő s elsősorban ott, ahol az éghajlati adottságok a termelést egyébként is bizonytalanná teszik. Ez a folyamat játszódott le hazánkban is, ahol a múlt század közepén a népesség már annyira megszaporodott, hogy az addigi külterjes és csakis az árvizektől védett magasabb alföldi területeken folytatott szántóföldi termelés a népesség szükségletét — különösen egyes szélsőséges időjárású években — a megkívánható mértékben már nem- elégítette ki. A »legnagyobb magyar« gróf Széchenyi István ismerte fel annak szükségét, hogy elsősorban az árvízkárok ellen kell földjeinket megvédeni és a teendőket tömören a következőkben jelölte meg : »a vizbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie«.