Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-376. A képviselőház közjogi bizottságának jelentése "az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról" szóló 353. számú törvényjavaslat tárgyában

174 376. szám. A törvényjavaslat abból a tételből indul ki, hogy a képviselő] el öléshez szük­séges ajánlások számát egyrészt csökkenti, másrészt maximálja azt a számot is, amelynek túllépése arra vezet, hogy a választási biztos az ajánlási ívek elfogadását megtagadja. Az ajánlási aláírások számának csökkentéséből önként következik, hogy olyan szabályozások válnak szükségessé, amelyek az ajánlást az eddiginél komolyabbá teszik. A törvényjavaslat e tekintetben a következő lényeges intéz­kedéseket tartalmazza: kötelezően előírja, hogy az ajánlásokat hitelesíteni kell; kimondja, hogy a minimálisan megszabott 100 ajánló között legalább 50 olyan ajánlónak kell lenni, aki 30-ik életévét betöltötte; kötelezővé teszi az ú. n. pénzbeli biztosíték letételét és pedig már egy olyan időpontban, amikor az ajánlási eljárás tulajdonképpen kezdetét veszi. Statuálja azt az elvet, hogy a választási biztos által szabályszerűnek elfoga­dott 100 ajánlási aláíró az ajánlott jelöltre leszavazottnak tekintendő és ezeknek az ajánlóknak a választáson szavazni nem szabad. Az ajánlások hitelesítésének kimondásával megszüntetjük azt a lehetőséget, hogy az ajánló helyett valaki más éljen ezen alkotmányos jogával, miután az ajánlási ív aláírása alkalmával megállapítást fog nyerni úgy az aláírónak személy­azonossága, mint választói minősége. Azzal az intézkedéssel, hogy megkívánjuk, miszerint a 100 ajánló közül leg­alább 50-nek olyannak kell lenni, aki 30-ik életévét betöltötte, korlátozni kívánjuk azt a lehetőséget, hogy olyan jelöltek lépjenek fel, akik csupán a politikai kiforrott­sággal még nem rendelkező választók bizalmát élvezik. A pénzbeli biztosíték a jelölés komolyságának biztosítására szolgál, de ösz­szegénél fogva nem jelent akadályt olyan jelölt részére, aki a választók bizalmára úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetekből jogosan tarthat számot. Figyelemmel arra, hogy az ajánlási eljárás mostani formája a választók aka­ratának személyhez kötött olyan megnyilvánulását teszi lehetővé, amely a vissza­éléseket kizárja, természetszerűen maga után vonja azt az intézkedést, hogy a törvényjavaslatban megkívánt 100 ajánló leszavazottnak legyen tekintendő. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni: Törvényalkotási technikai szempontokból helyesnek mutatkozott, hogy az 1925. évi XXVI. törvénycikk azon rendelkezéseinek felsorolása, amelyek a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével hatályukat vesztik, ne a törvényjavas­lat bevezető szakaszában, hanem a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglaljon helyet. Ezért a bizottság úgy találta helyesnek, hogy az eredeti törvényjavaslat 1-ső §-át törölte és az bizonyos módosított formában, mint a törvényjavaslat 8-ik §-a fog szerepelni. Ezzel az intézkedéssel az eredeti törvényjavaslat 2-ik §-a 1-ső §-szá lépett elő. A bizottság az 1. §-szal kapcsolatosan a következő módosításokat tartotta megvalósítandóknak • Az 1. bekezdés 7-ik sorában »akinek« szóval kezdődő szövegrészt a bekezdés végéig törölte és helyébe a következő szövegrészt vette fel: »akik közül legalább 50 ajánló életének 30. évét betöltötte.« Törölte a bizottság az eredeti törvényjavaslat 2., 3. és 4. bekezdését és ezek helyett a következő szövegű bekezdéseket iktatta a javaslatba: »(2) Az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelő ajánlás is csak akkor érvé­nyes ha az ajánlók aláírását kir. közjegyző vagy kir. járásbíróság vagy a választási biztos, illetőleg ennek helyettese vagy a községi elöljáróság, városokban a polgár­mester, illetőleg az általa megbízott tisztviselő hitelesítette. A hitelesítés a kir.

Next

/
Thumbnails
Contents