Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-353. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról
353. szám. 4Ö9 biztos a választói névjegyzék alapján állapítja meg. Félreértések elkerülése végett szükségesnek találtam idevonatkozólag világos rendelkezést felvenni. Igen nagy súlyt helyezek ugyanebben a bekezdésben foglalt arra a rendelkezésre, hogy a választók aláírását kir. közjegyző, vagy a kir. járásbíróság előtt hitelesíteni kell, mert ez a rendelkezés kizárja a visszaéléseket. A (2) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy az előírt száz ajánló közül legalább ötvennek olyannak kell lennie, akik a 30. életévüket betöltötték, azért fontos, mert kizárja olyan jelölt fellépését, aki csupán a legfiatalabb évfolyamban levő, tehát politikai kiforrottsággal még nem rendelkező választók bizalmát élvezi. A szakasz (3) bekezdése szerint az ajánlók sorrendjét folytatólagos sorszámmal meg kell jelölni. Ez a rendelkezés a törvényjavaslat 6. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel van szoros összefüggésben, hogy a kötelezően előírt száz ajánlót leszavazottnak kell tekinteni. Ennek a megállapíthatása végett kellett a bekezdésben foglalt szigorú rendelkezést felvenni. A szakasz (4) bekezdése az ajánlók számának legfelső határát állapítja meg. Az ajánlók legmagasabb számának megállapítását az indokolja, hogy az ajánlások gyűjtése tekintetében a versengés s az ezzel kapcsolatos visszásságok kiküszöböltessenek. Különös jelentősége van ennek a rendelkezésnek főleg a 6. §. most említett rendelkezése miatt. Ha t. i. az ajánlókat leszavazottnak tekintik, akkor okvetlenül gátat kell vetni az aláírások korlátlan gyűjtési lehetőségének. A 3. §-hoz. A törvényjavaslat az 1925 : XXVI. t,-c. 62. §-ával megegyezőleg tiltja azt, hogy ugyanaz a választó több jelölt ajánlásában vegyen részt; kivéve azt az esetet, ha a választó által aláírt ajánlás bármely okból hatálytalanná vált. Míg azonban az 1925 : XXVI. törvénycikk ehhez a rendelkezéshez — a kihágási szankciótól eltekintve — más következményt nem fűzött, addig ez a törvényjavaslat a több jelölt ajánlásában való részvételnek jogi következményeit szigorúbban szabályozza. Kimondja ugyanis, hogy olyan esetben, ha valamelyik ajánló az előbb említett rendelkezés ellenére több jelölt ajánlásában vett részt, az aláírását nem lehet figyelembe venni és azt valamennyi benyújtott ajánlási íven törölni kell. Okszerű következménye ennek a szakasz (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az aláírás hitelesítése előtt a hitelesítő az aláírót figyelmeztetni köteles arra, hogy több ajánlási ív aláírása a 7. §. rendelkezései szerint büntetés alá esik. A 4. §-hoz. A szakasz (1) bekezdése a biztosítékról rendelkezik, amelyet 2.000 P-ben állapít meg. A biztosíték összege komoly jelölt fellépésének akadálya nem lehet, mert ha a jelölt nem is jut megbízáshoz, de a megkívánt szavazatszámot, vagyis az érvényesen leadott szavazatoknak legalább x / 4 részét eléri, úgy a letett biztosítékot visszakapja. A külföldi államok közül a képviselőjelölés — többek között — ugyancsak biztosíték letételéhez van kötve Angliában, ahol a biztosíték összege 150 font; Írországban 100 font, Észtországban 500 észt korona, Lettországban 1.000 lat a biztosíték. A szakasz (2) bekezdése megokolásra nem szorul. A (3) bekezdés a biztosíték visszafizetésének eseteit határozza meg. A bekezdés c) pontjában foglaltak a gondnokság alá helyezés és az elmebetegség esetére vonatkoznak. A (4) és (5) bekezdés rendelkezései indokolásra nem szorulnak. Az ő. §-hoz. Amíg az 1925: XXVI. t.-c. 62. §-ának (n) bekezdése általában lehetőséget ad arra, hogyha az ajánlási íveken bármely okból történt törlés következtében az ajánlók száma a megkívánt számnál alább szállt, a hiányzó aláírásokat az ajánlók pótolhassák, tehát pótolni lehetett az aláírásokat vagy azért, mert az aláíró nem volt benne a névjegyzékben, vagy az ajánlást nem sajátkezűén írta Eépv. iromány. 1935—1940. VI. kötet. 52
