Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-284. Törvényjavaslat a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról

284. szám. 29 intézményeknél a megrokkanást megállapító szabályok különbözőségéré vezethető vissza, másrészt nem csekély kihatással lehet az a körülmény is, hogy azonos foglalkozású rétegek sem élnek a különböző országokban azonos életviszonyok között. Több valószínűségi sor egymással szembeállítva a következő. Megrokkanási valószínűségek. 1928: XL. t.-c. 1928: XL. t.-c. AŰŰTÍ1Q TPl'Tl Q IT Középbajor Németország 1914 Olasz Svéd Btkor férfi magán1928: XL. t.-c. AŰŰTÍ1Q TPl'Tl Q IT vasutasok porosz-hesseni vasúti vasutasok népnyugdíj alkalmazottak Ub&ZiCö lt?± JL Id.rv 1890-1914 munkások 1902-1914 bizt. 1930 20 0*00034 0-00062 0*00094 0*00085 0-00152 0*00160 25 0*00057 000117 0*00167 0*00143 000146 0-00210 30 0-00080 000193 0*00245 000207 000131 000270 35 0*00193 0-00310 0-00313 0-00272 000172 000340 40 0*00340 0*00520 0*00459 0*00358 0-00225 0-00430 45 0-00471 0-00863 0*00723 0-00640 000334 000550 50 0*00924 0-01588 001167 0*01310 0*00666 0-00730 55 0*01794 003082 0*02301 0-02437 0-01695 0-01080 60 0-03631 0*05795 0-05571 0*04873 0*04255 0-01880 65 0*07834 0*10305 0-15249 0-09747 0-07848 004250 70 0-13339 017025 031526 0*19493 0*15966 0*12000 Ebben az összehasonlító táblázatban legfeltűnőbb a svéd népnyugdijbiztosító intézet 1930. évi tapasztalataiból levezetett valószínűségi sorozat. 35 éves korig valamennyinél magasabb valószínűségeket látunk és azontúl is 55 éves korig magasabbak a valószínűségek, mint az 1928. évi XL. t.-c. biztosítás-technikai indokolásában a férfi magánalkalmazottaknál. A bajor vasutasokra a háború előtti tapasztalatokból megállapított valószínűségek is 35 éves korig bezárólag magasabbak, mint a férfi magánalkalmazottak valószínűségei. A németországi társadalombiztosítási intézményre vonatkozó 1914. évi emlékiratban alapulvett porosz-hesseni vasúti munkások 'Valószínűségei mindvégig magasabbak, mint az irodai alkalmazottaké és ugyancsak magasabbak az 1928. évi XL. t.-c.-ben az összes biztosítottakra alkalmazott valószínűségek. A tüdővésznek, mint megrokkanási oknak a súlya a háborút megelőző évtizedekben emelkedett és ezáltal természetesen maguk a megrokkanási arányszárnok is emelkedtek. Ha tehát a különböző foglalkozási ágaknál a tüdővész folytán bekövetkezett halálozásokra vonatkozó arányszámokat hasonlítjuk össze, ebből a megrokkanásra is következtetéseket vonhatunk. Ha a megrokkanási okok között a fiatal korokban első helyen áll a tüdő vész, nyilvánvaló, hogy abban a foglalkozási ágban, amelyben a tüdővész folytán való halálozás magas, a megrokkanási arányszámoknak is nagyobbaknak kell lenni, mint annál a foglalkozási csoportnál, amelynél a tüdővész folytán való elhalálozás alárendelt jelentőségű. A különböző foglalkozási csoportokra a tüdővész folytán való elhalálozás viszonyait a Magyar Központi Statisztikai Hivatalnak ilyirányú magyarországi vizsgálata tárja elénk. Éz a vizsgálat különböző szmpontból világítja meg a tüdővész folytán való elhalálozás viszonyait. A vizsgálat kiterjed a különböző foglalkozási csoportokon belül a különböző életkor-csoportokra. Általában alatta van az őstermelő lakosság tüdővészhalálozása az ipar és kereskedelem lakosságáénak és a mezőgazdasági rétegek között is a gazdatisztek tüdő vészhalálozása eléggé alacsonyan fekszik. A fiatal életkorokban tehát a megrokkanási okok legfontosabb tényezője alacsony voltjának a megrokkanásnak alacsonyabb arányszámaihoz kell vezetnie.