Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-284. Törvényjavaslat a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról
16 284. szám. További kérdés, hogy nem lehetne-e a biztosítás ellátását magánbiztosító intézetre, vagy esetleg több ilyen intézetre bízni. A megoldásnak e módjával szemben elvi aggályt táplálok. Nézetem szerint nem lenne helyes kényszerbiztosítást, aminek a szóbanlevő biztosítás is készül, magánintézetre bízni. Különösen nem akkor, amikor számos társadalmi biztosítási közintézménnyel rendelkezünk, amelyek közül egyet törvényeink éppen különböző mezőgazdasági társadalmi biztosítási ágak ügyvitele céljából létesítettek. Ez az intézmény az Országos Gazdasági Munkáspénz tár, amely immár 36 éves múlttal rendelkezik s amely eddigi működési körében helyes gazdálkodás mellett mindig aktív intézménynek bizonyult. Valóban kézenfekvő volt tehát az a megoldás, hogy a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosítását erre a jól bevált hivatalos intézményre kell bízni. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár neve, javaslatom törvényerőre emelkedésével Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetre változnék. Ezzel is kifejezésre akarnám juttatni ugyanis azt, hogy az említett intézmény azontúl nemcsak a mezőgazdasági fizikai munkásnak, hanem a szellemi szolgálatokat végző, magasabb képzettségű mezőgazdasági alkalmazottaknak, a gazdatiszteknek a biztosítását is hivatott lenne ellátni. Súlyt helyez javaslatom arra is, hogy a gazdatiszti biztosítási ág kívánatos mértékű különállása szervezeti és eljárási rendelkezésekkel megvalósíttassék, különösen, hogy a mérleg és az eredményszámla elkülönítve állapíttassák meg. Mindazonáltal e tekintetben csak addig mehetünk el, ameddig nem szenved csorbát az intézet jogi személyiségének egysége. A biztosítás kötelező. Ha nem lenne az, a várt eredmények, úgy vélem, elmaradnának. Igen sok gazdatiszt elesnék ugyanis a biztosítás jótéteményeitől és pedig leginkább éppen olyanok, akik azokra, aránylag kedvezőtlenebb szolgálati és jövedelmi viszonyaiknál fogva, legelsősorban és legjobban rá vannak utalva. A biztosítás olcsóságának előfeltétele ezenkívül az, hogy a biztosítás körébe minél több személy, a gazdatisztek összessége bevonassék, ami csak kötelező biztosítás mellett érhető el. A biztosítási kötelezettség a törvénynél fogva nem terjedne ki azokra a gazdatisztekre, akik a törvény hatálybalépésének napjáig munkaadójuktól szerződés alapján nyugdíjjogosultságot, vagy várományt szereztek. Módot kíván adni azonban javaslatom arra, hogy a kötelező biztosításba az ilyen gazdatiszteket is át lehessen venni. Ehhez az kell, hogy az érdekeltek, tehát az Intézet, a munkaadó és a gazdatiszt a kötelező biztosításba átvétel módozatai tekintetében megegyezzenek. Ilyen egyeztető eljárás nyilván előnyösebb az átvétel kötelező előírásánál és általános elvek szerinti szabályozásánál, amely mellett az egyes esetekben mindig keletkezhetnek sérelmek. Bár önálló önkéntes biztosítási lehetőséget nem enged a javaslat, mégis módot kíván nyújtani arra, hogy a biztosítottak a kötelezőn felüli önkéntes befizetések révén maguknak nagyobb szolgáltatásokat biztosítsanak (önkéntes többletbiztosítás), továbbá, hogy azok, akik gazdatiszti alkalmazásukat elvesztették, biztosításukat állástalanságuk idején önként folytathassák (önkéntes továbbiztosítás). A biztosítási szolgáltatások : öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, nevelési segély. Az öregségi nyugdíj előfeltétele a 65. életév betöltése, a rokkantságié 2 /3~os keresőképességcsökkenés. A nevelési segély rendszerint csak 18 éven aluli árvának jár, ezentúl csak főiskolai tanulmányok végzése esetén. A várakozási idő 20 biztosítási félév. Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj összege két tényezőből alakul, ú. m. a nyugdíjtörzsből, amely változatlanul mindig évi 120 P, továbbá a fokozódó nyugdíjrészből, amely a biztosított javára befizetett díjak összegének évi 19%-ából áll.
