Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-286. Törvényjavaslat a kiadatás és a bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten, 1936. évi április hó 24-én kelt magyar-lengyel egyezmény becikkelyezéséről

286. szám. 131 En cas d'urgence la personne réclamée devra être arrêtée même avant que la demande d'extradition ait été présentée, sur tout avis transmis par la poste ou par le télégraphe, à condition qu'il y soit fait mention de l'existence d'un des documents mentionnés à l'alinéa 2 de l'article 5 et qu'en même temps l'infraction y soit indiquée. Cet avis pourra être adressé directement par le tribunal ou l'autorité compétente (parquet, police) de la Partie requérante à l'autorité compétente (tribunal, parquet, police) de la Partie requise. Les autorités compétentes pourront procéder, même à défaut d'un pareil avis, à l'arrestation provisoire de tout individu qui aura été signalé antérieurement par les autorités de l'autre Partie ou inscrit — comme recherché — par la police de l'autre Partie dans leurs bulletins ou registres respectifs. L'autorité qui a procédé à l'arrestation d'un individu conformément aux alinéas 2 ou 3 en informera sans retard, par voie télégraphique, l'autorité qui l'a causée en indiquant en même temps le jour et l'endroit de la détention. Article 8. Mise en liberté de la personne détenue. La personne détenue pourra être mise en liberté : 1. s'il n'est pas donné suite à la demande d'extradition de la personne détenue ; 2. si les explications exigées conformément à l'article 6 ne sont pas parvenues dans le délai d'un mois à partir du jour où la demande en sera parvenue à la Partie requérante ; 3. si, en cas de l'arrestation effectuée au sens de l'alinéa 2 de l'article précédent, la demande d'extradition n'est pas parvenue par la voie prévue à l'article 5 dans le délai de six semaines à partir du jour où la communication d'arrestation prévue par l'alinéa 4 de l'article précédent a été expédiée ; Sürgős esetben a kikért személyt már a kiadatási megkeresés előterjesztése előtt előzetes letartóztatásba kell helyezni postán vagy távíró útján érkezett minden értesítésre, feltéve, hogy abban hivatkozás történik az 5. cikk 2. bekezdésében említett valamely iratnak létezésére és egyúttal a bűncselekmény is meg van benne jelölve. Ezt az értesítést a megkereső Fél bírósága vagy illetékes hatósága (ügyészség, rendőrség) közvetlenül küldheti meg a megkeresett Fél illetékes hatóságának (bíróság, ügyészség, rendőrség). Az illetékes hatóságok még ilyen értesítés hiányában is intézkedhetnek bármely olyan egyén előzetes letartóztatása iránt, akit a másik Fél hatóságai régebben köröznek, vagy akit a másik Fél rendőrsége közlönyeiben vagy vonatkozó lajtsromaiban mint körözöttet közzétett. Az a hatóság, amely a 2. vagy 3, bekezdés értelmében valamely egyént letartóztatásba helyezett, erről távirati úton haladéktalanul értesíti azt a hatóságot, amely a letartóztatást kérte és egyúttal megjelöli a letartóztatás napját és helyét. 8. cikk. A letartóztatott személy szabadlábrahelyezése. A letartóztatott személyt szabadlábra lehet helyezni : 1. ha a letartóztatott személy kiadatására irányuló megkeresésnek nem adnak helyt ; 2. ha a 6. cikk alapján kívánt felvilágosítások nem érkeztek meg egy hónap alatt attól a naptól számítva, amidőn a vonatkozó megkeresés a megkereső Félhez érkezett ; 3. ha az előbbi cikk 2. bekezdése értelmében foganatosított letartóztatás esetében a kiadatási megkeresés az 5. cikkben említett úton nem érkezett meg hat hét alatt attól a naptól számítva, amidőn az előbbi cikk 4. bekezdésének megfelelően a letartóztatásról szóló értesítést elküldöttek ; 17*