Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

285. szám. 119 előidézője az, ha az ügyvéd jogtalan vagy alaptalan ügy képviseletére vállalkozik vagy egyenesen ilyen per vitelére készteti az ügyfelet, az ügy vitelével járó költiégek és díjak összegének rendszerint célzatos homálybantartásával. Ezen az úton elkövethető visszásságoknak kívánja elejét venni a 77. jj. szabálya. Azok az esetleges, de mindenképpen csekélyebb jelentőségű gyakorlati terheltet esek, amelyek a tényállás és a jogi tanács írásba foglalásával járhatnak, eltörpülnek azok mellett a nagyhorderejű előnyök mellett, amelyek a szóbanlevő rendelkezés nyomában az ügyvédség megbecsülésének irányában minden valószínűség szerint bekövetkeznek. A 77. §. szabálya csupán abban az esetben követeli meg a tényállás és a jogi tanács írásba foglalását, amikor a megbízás és a képviselet elvállalása már megtörtént s ezzel voltaképpen nem követel olyant, amit a rendes ügyvéd ezidőszerint is ne teljesítene, legalább is a tényállás írásba foglalását illetően. Erre mutat az 1874 : XXXIV. t.-c. 44. §-ának utolsó bekezdése is. A jogi tanács írásba foglalásának megkövetelése szintén nem érinti az ügyvédi érdekeket, minthogy a javaslat elgondolása szerint nem kimerítő jogi véleményadásról van szó, hanem a jogi képviselet vállalhatóságának s az igény érvényesítési módjának kérdésében adott tanácsról. Viszont az Ügyfél által közölt tényállás alapján írásba foglalt jogi tanács s főként a költségekre vonatkozó tájékoztatás az ügyvéd számára biztosít hathatós igazolást és védelmet a rosszhiszemű vádaskodások ellenében. Továbbfejleszti a 75. §. rendelkezése az 1874: XXXIV. t.-c. 38. §-ában foglalt hatályos szabályozást, amennyiben a beadvány vagy okirat szerkesztésének kiemelésével is jellemzi az ügyvédi hivatás jellegzetességét. Hangsúlyozom azonban, hogy a 75. §. szövege lényegében csupán az ügyvédi működés jellegzetességének szembetűnő vonásait határozza meg, de nem kimerítő és nem kizárólagos, sem pozitív, sem negatív irányban. Azonfelül természetesen nem érinti a zugírászatró

1 szóló 1934: III. törvénycikk rendelkezéseit. Nem kívánja érinteni a javaslat azokat a jogszabályokat sem, amelyek a katonai büntető bíráskodásban a terhelt, a sértett és a magánpanaszos képviseletére vonatkoznak. Ezeket a jogszabályokat az 1912 : XXXVII. t.-c. 91. §. első bekezdésének 3. pontja és 108. §-nak második bekezdése tartalmazza. Azokat; a szempontokat, amelyek ezeknek a kivételes rendelkezéseknek alapjául ,-izolgáltak, a javaslat is olyan nyomatékosoknak ismeri el, hogy azok megszüntetését nem tartja helyénvalónak. Kiemelésre tarthat számot a fejezet körében a 83. §. rendelkezése, amely az ügyfél és az ügyvéd közt létesülő bizalmi viszonyt részesíti indokolt kiszélesített körben kellő védelemben. Természetesen ez a rendelkezés sem érinti a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896: XXXIII. t.-c. 205. §-nak 2. pontjában a tanú vallomástétel kötelessége alól az ügyvéd és segédje részére biztosított mentességet. tJj alapon szabályozza a javaslat a vagyontalan perlekedők jogi képviseletét. Fenntartja a hatályos szabályozás (1874: XXXIV. t.-c. 50. §.) alapelvét, amely az ügyvédet :

— elsősorban magasabb erkölcsi tekintetekből — kötelezi a vagyontalan perlekedők jogi képviseletének ellátására. Meghajtom az elismerés zászlóját az ügyvédség ezirányú önzetlen ténykedése előtt. A javaslat ezen a téren is jelentős mértékben szélesíti az önkormányzat területét azzal a rendelkezésével (84. §.), amellyel az önkormányzat körébe utalja a pártfogó ügyvéd kirendelését; külön bizottságot szervez erre a célra s arról is intézményesen gondoskodik a 84. §. negyedik bekezdésébe iktatott rendelkezéssel, hogy az úgynevezett »szegényvédelem« ellátása minél kisebbfokú. megterhelést jelentsen. A 84. §. utolsó bekezdése pedig közérdekű kapcsolatot létesít a szegénységi jog kérdésében a