Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

114 285. szám. teljesen felolvadva, nemzethűség szempontjából kifogás alá nem esik,. . . mindannyiunk helyeslésével találkozik« . . . A főfelügyelet érvényesítésének legmagasabb fokozata az az eset, amikor jogszabályainak megfelelő állapot csak az önkormányzat felfüggesztése útján biztosítható. Erről rendelkezik a 43. §. második, harmadik és negyedik bekezdése. A harmadik bekezdés annak a kétségtelenül súlyos következmény beállásának eseteit körültekintő gonddal határozza meg. Fokozni kívánom a széleskörű megfontolás alaposságának hatóerejét annak hangsúlyozásával, hogy a most vázolt intézkedések alkalmazása a jogi elemek szabatos meghatározása mellett a miniszteri felelősség intézményében is megtalálja minden tekintetet kielégítő biztosítékát. Egyébként a főfelügyeleti jogra vonatkozó s az ügyvédség szervezetének és működésének minden vonatkozását felölelő kódexből már pusztán a szabályozás teljességére tekintettel sem mellőzhető ezek a rendelkezések sokkal inkább betöltik rendeltetésüket létezésük megelőző erejével, mint alkalmazásukkal. A 42. §-ban említett miniszteri megbízott kirendelése, úgyszintén a 43. §-ban említett miniszteri kiküldött megbízatása természetesen gyakorlati következménye a főfelügyeleti jog körében tett illető intézkedéseknek. A 42. §. rendelkezése alá eső kirendelés — ha erre sor kerül — eset szerű változatok nyomán következik be, azért a törvény nem szabhatja meg a miniszteri megbízott jogkörét, minthogy feladatköre a kirendelés alapjául szolgáló eset különszerűségétől függ. Ez az indoka annak a rendelkezésnek, amely a miniszteri megbízott jogkörének meghatározását a miniszter rendelkezésének körébe utalja. A 43. §. esetében elvileg a kamara hatáskörébe tartozó minden tennivaló elvégzése a miniszteri kiküldöttre hárul. A fegyelmi bíráskodás tekintetében tett —- s az erre vonatkozó általános eljárási elvekkel összhangban álló — kivétel a fegyelmi bíráskodás különös alkotmányjogi jelentőségének következménye. A 43. §. első bekezdésében említett »határozat« fogalma magában foglalja a kamara működésének minden megnyilvánulását, tehát pl. a kijelölést és a választást is, mert a kamara működése »határozat«-ok alakjában jut kifejezésre. Második fejezet. Az ügyvédi működés. A 44—74. §-okhoz. Amint az általános indokolásban említettem, az ország társadalmi és gazdasági viszonyaiban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett mélyreható változásoknak az ügyvédség helyzetét legközelebbről érintő kihatásai főképpen ennek a fejezetnek a tárgyául szolgáló szabályozásban vonnak maguk -után jelentős eltéréseket a hatályos jog szabályaitól. Az ebbe a körbe tartozó új intézményekre vonatkozó megfontolásaim indokait éppen ezért tüzetes okfejtéssel az általános indokolásban adtam elő. Ehelyütt tehát utalok az általános indokolás VIII. 1. pontja alatt az ügyvédek névjegyzékébe felvétel tekintetében, a VIII. 2. és 3. alatt az ügyvédek névjegyzékébe felvétel korlátozása tekintetében, a IX. alatt az ügyvédség elkülönítése tekintetében s a VIII. 4. alatt a helyettes ügyvédség intézménye tekintetében előtárt fejtegetésekre, amelyekben kifejtettem a javaslat II, fejezetének. 1., 2. és 6. pontjai alatt foglalt szabályozások indokoltságát. Ugyancsak rámutattam az általános indokolás VIII. 1. részében arra is, hogy a tárgyilagos megítélés nem zárkózhatik el annak megállapítása elől, hogy az elvont értelmű ügyvédi működést gyakorlati értékű jogi képviseletté valósító bizalomnak forrásai között a jogi tudás, az ítélőképesség, az élettapasztalat, a jellemszilárdság, az