Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-199. A képviselőház közigazgatási, közgazdasági és közlekedésügyi, társadalompolitikai, valamint közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról" szóló 197. számú törvényjavaslat tárgyában

48 199. szám. amely községekben a villamos energia elosztására az 1931 : XVI. törvénycikk alapján jogosult. Az iparengedély visszavonásig szól és azt csak abban az esetben szabad kiadni, a) ha enélkül az illető községben az ily munkák elvégzését közérdeket kielégítő módon biztosítani nem lehet és b) ha a vállalkozó az ily ipar gyakorlásához megkívánt kellékeknek saját személyében vagy az üzletvezetője személyében meglétét igazolja. Az első bekezdés 8. pontjában megjelölt iparnak törvényhatósági jogú vagy megyei város területén gyakorlására villamos energia elosztásával foglalkozó vállalkozó részére kiállított és érvényben lévő ipar jogosítványt, a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül az iparhatóságnak vissza kell adni. Az iparjogosítvány a visszaadás napján, de legkésőbb a jelen törvény hatálybalépését követő harmincadik napon érvénj'ét veszti. A közhasználatú villamosmű fenntartója (1931 : XVI. t.-c. 2. és 65. §.) jogosult vezetékhálózatát a fogyasztó berendezésének főbiztosítójáig saját üzemében szerelni és karbantartani. 5. §. Az 1922 : XII. t.-c. 18. §-ának első bekezdését 3. pontként a következő rendelkezés egészíti ki: 3. mesterlevéllel igazolása annak, hogy az ipart űzni kívánó a mestervizsgálatot (26. §.) sikerrel letette. Az 1922 : XII. t.-c. 18. §-ának második bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki: A gyakorlat időtartamának meghosszabbítása azonban négy évén túl nem terjedhet. Az 1922 : XII. t.-c. 18. §-át utolsó bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki: Az illetékes miniszter kivételes méltánylást érdemlő esetben mestervizsgálatra bocsáthatja azt, aki az előző bekezdésben megszabottnál legalább három évvel hosszabb időn át szakbavágó munkát végzett, ezt azonban szabályszerűen igazolni nem tudja. 6. §. Az 1922 : XII. t.-c. 20. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép : c) szakbavágó gyakorlat kimutatása és a mestervizsgálat (26. §.) letétele nem szükséges. 7. §. Az 1922: XII. t.-c. 24. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép : c) a megállapítottnál rövidebb tartamú szakbavágó gyakorlat igazolását és a mestervizsgálat (26. §.) letételét vagy szakbavágó gyakorlat igazolása nélkül csak a mestervizsgálat letételét kívánhatja meg. 8. §. Az 1922: XII. t.-c. 25. §-ának d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: d) a szakbavágó gyakorlat igazolását egyszerűsítheti. A mester vizsgálat (26. §.) letétele alól nem lehet felmentést adni. 9. §. Az 1922: XII. t.-c. 26. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : A mestervizsgálat annak igazolására szolgál, hogy a vizsgázó iparában az annak gyakorlásához múlhatatlanul szükséges szakismeretekkel és szakmabeli készséggel rendelkezik. Mestervizsgálatot csak az tehet, aki igazolja, hogy a 18 , 20., 21., 22., 24. vagy 25. §. szerint szükséges szakbavágó gyakorlattal rendelkezik. A mestervizsgálatra bocsátás felett az illetékes mestervizsgáló bizottság határoz. A bizottság határozata ellen közlésétől, illetőleg kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt felebbezésnek van helye az elsőfokú iparhatósághoz. Aki a mestérvizsgálatot sikerrel letette, az ipar jogosítvány megszerzése és iparának megkezdése után cégében, nyomtatványain vagy hirdetéseiben a »mester« szót használhatja, ellentétben azokkal, akik mestervizsgálatot nem tettek és csak az iparos szó használatára jogosítvák. Az 1923. évi no*