Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-234. Törvényjavaslat az Országos Földhitelintézetről

492 234. szám. 2. Kiterjesztése a két intézetre a Magyar Földhitelintézetre vonatkozó külön­leges peres és perenkívüli eljárási szabályoknak. 3. Kiterjesztése a két intézetre a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak. 4. Adó- és illetékmentességek. 5. Mentesség a földbirtokreform törvényekben megállapított egyes rendel­kezések alól. Az így csoportosított különleges, jogok részleteinek megvilágítására vonat­kozólag szolgáljanak a következők : 1. A két egyesülő intézetről szóló törvény, nevezetesen az 1879: XXXIX. törvénycikk, illetőleg az 1911: XV. törvénycikk mindkét intézetet kiveszi a kereskedelmi törvénynek egyes rendelkezései alól. A két törvénynek idevonat­kozó rendelkezései, nevezetesen az 1879 : XXXIX. t.-c. 10. §-a, illetőleg az 1911 : XV. t.-c. 3. §-ának 2. pontja, lényegileg azonosak, jelentéktelen részletek­ben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a §. az újabb rendelkezés — az 1911 : XV. t.-c. 3. §.2. pontja —- fenntartása mellett a régebbit, az 1879 : XXXIX. t.-c. 10. §-át, hatályon kívül kell hogy helyezze. Ezt célozza a §. utolsó bekezdése. 2. A két egyesülő intézetre vonatkozó két törvény a Magyar Földhitelintézet részére az 1871 : XXXIV. törvénycikkben biztosított különleges peres és peren­kívüli eljárási szabályokat mindkét intézetre kiterjeszti. Ide tartoznak az intézet kizárólagos bíróságára, a kölcsönre vonatkozó beadványok soronkívüli elintézé­sére, az intézet könyveinek és egyéb okiratainak bizonyító erejére vonatkozó külön­leges szabályok, továbbá bizonyos különleges végrehajtási szabályok. A két egye­sülő intézet törvényének idevonatkozó rendelkezései, nevezetesen az 1879 : XXXIX. t.-c. 2. §-a, illetőleg az 1911 : XV. t.-c. 3. §-ának 6. pontja lényegileg azonosak, jelentéktelen részletekben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a §. az újabb rendelkezés — az 1911 : XV. t.-c. 3. §. 6. pontja — fenntartása mellett a régebbit, az 1879 : XXXIX. t.-c. 2. §-t hatályon kívül kell hogy helyezze. Ezt célozza a §. utolsó bekezdése. 3. Az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak a két egyesülő intézetre való kiterjesztésénél ugyanaz a jogi helyzet, mint amely a fenti 1. és 2. pontban részletezve van. Ami magukat az ezen alapszabályokban biztosí­tott különleges jogokat illeti, azok a végrehajtási eljárás számos rendelkezésére kiterjednek és azáltal, hogy az intézeteket a más intézetekkel szemben indokol­ható alakiságoktól felmentik, a szóbanlévő intézetek követeléseinek biztonságát emelik. Minthogy a két intézetre vonatkozó eddigi jogszabályokban ugyancsak eltérés van, a törvényjavaslat itt is azt a rendszert követte, hogy az újabb rendel­kezést, az 1911: XV. t.-c. 3. §. 6. pontját tartotta fenn, a régebbi rendelkezéssel, az 1898 : XI. törvénycikkel szemben. Itt felhívom a figyelmet arra, hogy az 1911 : XV. t.-c. 15. §-ának az a rendel­kezése, hogy a földmívelésügyi miniszter és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége bármely ingatlan bírói végrehajtási ái verésen bánatpénz letétele nélkül tehet ajánlatot és ha utóajánlatot tesz, sem bánatpénzt letenni, sem az újabb ár­verés költségeit előlegezni nem taitozik, ezentúl is fennmarad. Az Országos Föld­hitelintézet árverési ajánlatainál tehát az 1911: XV. törvénycikk rendelkezései lesznek az irányadók, nem pedig a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályai 11. §-ának f) pontja, amely az ajánlati jogot némileg másként sza­bályozza.

Next

/
Thumbnails
Contents