Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-234. Törvényjavaslat az Országos Földhitelintézetről

234. szám. 493 4. A két egyesülő intézetet megillető adó- és illetékmentességek az 1928 : XX. törvénycikkben vannak biztosítva. Ez a töi vény cikk kimondja : a) hogy a két intézet mentes a társulati adó, az ezután kivethető tÖivényhatósági és községi adó, valamint a kereskedelmi és iparkan:arai illeték alól; • b) személyesen mentes — a váltók, utalványok és csekkek kivételével — az okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékek alól; c) kimondja továbbá, hogy az intézetek által nyújtott jelzálogos kölescnökről kiállított kötelezvények, tartozásátvállalási és egyéb okiratok illetéknentesek ; d) továbbra is biztosítja, illetőleg kiteljesíti az 1920 : XXXIX. törvénycikk 8. §.3. pontjában biztosított mentességet a vagyonátruházási illeték lerovása alól. Meg kell azonban jegyezni, hogy a két egyesülő intézetnek az 1928 : XX. törvénycikkben biztosított illetékkedvezmény jelenleg teljes mértékben nem áll fenn, mert azt az azóta kibocsátott 5100/1931. M. E. sz. rendelet 1. és 36. §-ában részben megszorította. 5. Az utolsó években alkotott földbirtokpolitikár törvények, így maga a földbirtok helyesebb megosztása szabályozásáról alkotott 1920 : XXXVI. törvénycikk, de az azóta hozott egyéb földbirtokpolitikai törvények is, ismételten rendelkeznek az egyesülő két intézetről részben abban a vonatkozásban, hogy a két intézet a földbirtokpolitikai feladatok végrehajtásánál ismételten igénybe vétetett, részben abban a vonatkozásban, hogy a két intézet földbirtokpolitikai szempontból amúgy is a földmívelésügyi miniszter felügyelete alatt állván, kivétetett ezeknek a törvényeknek egyes olyan rendelkezései alól, amelyek más, ilyen felügyelet alatt nem álló intézetre vonatkoznak. Az idevonatkozó rendelkezések egyenként való felsorolása feleslegesnek látszik, csak utalni kívántam arra, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek a földbirtokpolitikai jogszabályok közül eddig a két egyesülő intézetre vagy azok bármelyikére állottak, állanak az új intézetre is. Csak a teljesség kedvéért említem meg, hegy az 1901 : XXIV. t.-c. 5. §. 9. pontjának második bekezdése, valamint az 1911 : XV. t.-c. 4. §-a, mely a két intézetre nézve az összeférhetetlenség alól mentességet állapít meg, az új intézetre nézve továbbra is hatályban marad. Hatályban maradnak természetesen a két intézetre vonatkozó törvényeknek azok az egyéb rendelkezései is, amelyek a jelen törvénnyel ellentétben nincsenek. Az a rendelkezés, hogy az új intézet által ingatlanok megszerzésére, illetőleg elidegenítésére vonatkozólag kötött jogügyletek — a magánjogi érvényesség szempontjából szükséges jóváhagyásokat kivéve — hatósági jóváhagyás alá nem esnek, nem kíván új jogszabályt alkotni, mert az az elv, hogy a két egyesülő intézet ingatlanszerzései, illetőleg elidegenítései általában nem esnek hatósági jóváhagyás alá, a földbirtokpolitikai törvényekben ismételten kifejezésre jutott. Indokolta ezt az, hogy az intézet földbirtokpolitikai szempontból a földmívelésügyi miniszter felügyelete alatt állván, ez a felügyelet biztosítja azt, hogy az ingatlanszerzések és elidegenítések a közérdeknek megfelelnek. Mégis, minthogy a gyakorlat azt mutatta, hogy különösen az alsóbbfokú hatóságok ismételten bizonytalanságban voltak, hogy a más feleknek szükséges jóváhagyások a két egyesülő intézettel szemben szükségesek-e vagy nem, célszerűnek látszott minden kétséget kizáróan kimondani, hogy az új intézet szóban lévő jogügyletei a magánjogi érvényesség szempontjából esetleg szükséges jóváhagyást kivéve, hatósági jóváhagyás alá nem esnek. A 9. §-hoz. Azok a szempontok, amelyekből a kormány célszerűnek tartja a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének és a Magyar Földhitelintézetek