Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról
24 197. szám. vénnyel, Olaszország pedig a közelmúltban hozott jogszabályaival vezet. Hazánkban a gazdaságilag és szociálpolitikailag egyaránt jelentős ez a kérdés ezidőszerint szabályozva nincsen. Ez a hiány nem érinti nagymértékben a gyáripart, amelynek szervezettsége és egyéb adottsága a munkaszabályszerződések megkötését lehetővé teszi. Más azonban a helyzet a kézművesiparnál, amely az iparűzők nagy száma és ennélfogva a munkaszabályszerződés megkötésére szervezkedés nehézségei miatt gyakorlatban alig képes a szóbanlévő szerződésekkel biztosított előnyökben részesülni. Ezen kíván segíteni a 30. §. Kimondja azt a fontos elvet, hogy a munkaszabályszerződések kötése céljából alakított bizottságokban az iparosok képviselőit és az alkalmazottak képviselőit munkaszabályszerződés kötésére jogosított szerződő félnek kell tekinteni; a szerződés határozmányainak megtartását pedig szerződési bírság megállapításával kell biztosítani. Ilymódon a törvényjavaslat lehetővé teszi a kézműiparban a munkaszabályszerződések kötését. Abból a célból, hogy közszempontból kifogás alá eső kikötést a szerződő felek ne alkalmazhassanak, a szerződés az illetékes miniszter jóváhagyását igényli. A munkaügyi bizottság szervezetével, feladatkörével, eljárásával stb. kapcsolatos szabályozás rendeleti útra tartozik. A 31. §-hoz. A javaslat 31. §-a az ipartestületi tagra fegyelmi büntetésként kiszabható pénzbírság mértékét emeli fel húsz pengőről száz pengőre. Ezzel az intézkedéssel főleg az ipartestületi szék működését kívánja eredményesebbé tenni, az eddigi 20 pengő bírság nem mutatkozott kielégítőnek. A 32. §-hoz. A javaslat 32. §-a az ipartestületi szervek határozata, illetőleg intézkedése elleni jogorvoslatot szabályozza. Az 1932: VIII. t.-c. 34. §-ának második bekezdése szerint az ipartestület felügyelőhatósága (Budapest székesfőváros területén a polgármester, vidéken az ipartestület székhelyére illetékes elsőfokú iparhatóság) az ipartestület bármely szervének határozatát vagy intézkedését, amely törvénybe vagy rendeletbe ütközik, akár fellebbezés esetében, akár hivatalból megsemmisíti és az ipartestület illető szervét utasítja, hogy meghatározott határidőn belül újabb határozatot hozzon. Eszerint tehát a felügyelőhatóságnak nincs joga ahhoz, hogy fellebbezés esetében az ipartestületi szerv határozatát megváltoztassa. Ennek a jognak a hiánya a gyakorlatban nagyon sok nehézséget okozott, felesleges huza-vonákra adott alkalmat, abban az esetben, ha az ipartestület újabb határozata is jogszabályellenes volt, a felügyelőhatóságnak álláspontja érvényesítésére nem volt más eszköze, mint az ipartestületi önkormányzat felfüggesztése, ez pedig az esetek túlnyomó részében az ügy jelentőségéhez képest aránytalanul súlyos eszköz lett volna. Erre tekintettel szükséges, hogy a felügyelőhatóság az ipartestületi szék határozatait fellebbezés esetében ne csak megsemmisíthesse, hanem meg is változtathassa. Megteheti a felügyelőhatóság ezt akkor is, ha a megfellebbezett határozat sem törvénybe, sem rendeletbe nem ütközik. Ezt a rendelkezést főleg a kiróható bírság felemelése (31. §.) tette szükségessé. Eddig nem volt mód arra, hogy a felügyelőhatóság az egyébként helyesen kirótt bírságot, ha azt túlságosan magasnak találta, mérsékelje. Nagy baj nem származhatott ebből, mert a bírság legmagasabb összege húsz pengő volt. Miután azonban a bírság összege a 31. §. értelmében száz pengőig terjedhet, múlhatatlanul szükséges, hogy a felügyelőhatóság a túlságos magas összegben kiszabott bírságot mérsékelhesse. III. fejezet. A törvényjavaslat III. fejezete az Országos Iparügyi Tanács felállításáról rendelkezik.
