Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról

197. szám. 25 A 33. §-hoz. Az iparügyi minisztérium felállításával felmerült a szüksége annak, hogy az iparügyi miniszter részére szakkérdésekben vélemény adására és javaslattételre hivatott tanácsok szervezete a változott viszonyoknak megfelelően módosíttassék. Ma a helyzet az, hogy az 1907 : XLIV. törvénycikkel megszervezett Országos Ipartanács mind a kereskedelem- és közlekedésügyi, mind az iparügyi miniszternek véleményező szerve s ez a körülmény még jobban fokozza azokat a nehézségeket, melyek az Országos Ipartanács működésével eddig is jártak. Ezek a nehézségek főleg abból állottak elő, hogy az Országos Ipartanács tagjainak száma igen nagy, azért a teljes ülés nagyon ritkán ült össze, valójában csupán az állandó bizottság működött. E mellett még az iparügyi miniszter fennhatósága alá tartozó, véleményadásra hivatott tanácsok és bizottságok száma is igen nagy. Ilyenek az Országos Energiagazdasági Tanács, a Geológiai Tanácsadó Bizottság, az Országos Munkaközvetítő Tanács, Közszállítási Tárcaközi Bizottság, Tárcaközi Röntgen Bizottság, stb. Egyrészt az Országos Ipartanácssal kapcsolatban említett nehézségek, másrészt az egyes ügycsoportokra alakított véleményező szervek nagy száma indokolttá teszi, hogy az iparügyi miniszter részére véleményadásra hivatott tanácsok és bizottságok szervezete olyképpen módosíttassék, hogy az új szervezet mellett a miniszternek gyorsan, szakszerű és egymással összhangban álló véleményeket adhasson. E cél elérése érdekében legegyszerűbb megoldás az Országos Ipartanácsnak akként való újjászervezése, hogy az csupán az iparügyi miniszter véleményező szerve legyen és az iparügyi miniszter minden szakkérdésben ehhez a tanácshoz fordulhasson. Ezért a fentebb említett különböző bizottságok és tanácsok is az Országos Ipartanácsba fognak beolvasztatni s azok ott mint külön szakosztályok működnének, melyek között az összhangot az egységes szervezet biztosítaná. Áz új ipartanács nemcsak véleménytadó feladatát tudná jobban teljesíteni, mint az eddigi különálló tanácsok és bizottságok, hanem a különböző tanácsokkal és bizottságokkal járó költségek is lényegesen apadnának. A szervezet részletes megállapítását legcélszerűbb rendeleti útra utalni, mert így a szükséges változtatások is könnyebben lesznek keresztülvihetők. IV. fejezet. A törvényjavaslat IV. fejezete a vegyes és az életbeléptető rendelkezéseket tartalmazza. A 34. §-hoz. Ez a szakasz a tejipar gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket módosítja egyes vonatkozásban. így az 1922 : XII. t.-c. 34. §. első bekezdésének 25. pontja helyett — a kialakult viszonyoknak megfelelően •— a tejipar pontosabb fogalmi meghatározását nyújtja. Továbbá az 1922 : XII. t.-c. 40, §-a értelmében a tejipar gyakorlására az iparengedélyt a földmívelésügyi miniszter adja meg. Ez a hatáskör azonban a közigazgatás egyszerűsítése érdekében már 1924. évben (19.000/1924. F. M. számú rendelet) az alsófokú iparhatóságokra szállt át és a földmívelésügyi miniszter magának csupán a harmadfokú döntést tartotta fenn. Ennek megfelelően rendelkezik a második bekezdés. Az 1922 : XII. t.-c. 71. és 72. §-a értelmében megszűnik annak iparűzési joga, aki iparát az ipar jogosítvány elnyerésétől számított egy év alatt meg nem kezdi, vagy aki már folytatott iparát egy évig egyfolytában nem űzi. Ezek iparukat csak újabb ipar jogosítvány alapján gyakorolhatják. A tejipar gyakorlásához fűződő jelentős ipari, mezőgazdasági és fogyasztási érdek egyaránt megkívánja, Képv. iromány. 1935—1940. IV. kötet. 4