Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról
lói szánl. lö Az az új rendelkezés, hogy az első csoportba tartozó esetekben az iparigazolvány alapján űzött iparra szóló iparűzési jog is elvonható, természetszerű folyománya a javaslat 2. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, amely szerint nem kaphat iparigazolványt az sem, akit valamely a javaslatban meghatározott bűncselekmény miatt az ott meghatározott büntetésre jogerősen elítéltek. Erre tekintettel, a javaslat 19. §-ának szóbanforgó rendelkezése e helyütt bővebb indokolást nem igényel. Annak, hogy míg a javaslat 2. §-a szerint az ott említett bűncselekmények miatt jogerősen elítéltnek az iparigazolványt bizonyos határidőn belül nem szabad kiadni, addig a javaslat 19. §-a szerint az ezek miatt a bűncselekmények miatt jogerősen elítélt iparos iparigazolványát nem kell okvetlenül visszavonni indoka az, hogy az iparost és családját sokkal súlyosabban érinti, ha a már megkezdett iparűzést kell abbahagynia, mintha az ipar önálló gyakorlását meg sem kezdheti. Lehetővé kell tehát tenni, hogy az iparhatóság egyes, kivételes méltánylást érdemlő esetekben az iparűzési jogot ne legyen kénytelen elvonni olyan iparostól sem, aki hasonló körülmények között új iparigazolványt nem kaphatna. Az iparűzési jog elvonására okul szolgáló körülmények második csoportjába azok az esetek tartoznak, amelyekben az iparost oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, ismételten elítélték. Az 1922: XII. t.-c. 70. §-ának az engedélyhez kötött iparra szóló iparűzési jog ebből az okból való elvonására vonatkozó rendelkezését a javaslat azért terjeszti ki az iparigazolvány alapján űzhető iparűzési jogra is, mert a szakmai megbízhatóság követelménye és ennek hiányában az iparűzési jog elvonásának szüksége nem csupán az engedélyhez kötött ipart gyakorló iparosok tekintetében, hanem a tapasztalat szerint valamennyi iparos tekintetében fennáll. A civilizáció fejlődésével a társadalom tagjai mind szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással, az egyéni cselekvés hatása mind szélesebb körben mutatkozik és ennek következtében az egyén minősége és hivatásának miként való gyakorlása a társadalom egésze és egyes tagjai szempontjából is mind fontosabbá válik. A nemzet fennmaradása, az állam és társadalom rendje, az egyén élete, testi és szellemi épsége, szükségletei kielégítésének lehetősége és módja a fejlődés során mind fokozottabb mértékben függ attól, hogy a nemzet minden egyes tagja betölti-e és miként tölti be a nemzet életébn neki jutott szerepet. De éppen az élet bonyolult volta és ütemének gyorsulása mind nehezebbé teszi a nemzet és az egyén számára azt, hogy esetről-esetre védekezzék a hivatása magaslatán nem álló nemzettaggal szemben. Ez teszi szükségessé, hogy azoktól, akik hivatásuk gyakorlása tekintetében felállított szabályokat ismételten megszegik, avagy más olyan cselekményt követnek el, amelyek hivatásuk helyes betöltését alaposan kétségessé teszik, s akik ekként megbízhatatlanoknak mutatkoznak, a hivatásuk gyakorlásának joga megvonassák. így szükség van arra is, hogy az iparos iparűzési joga, ha szakmai megbízhatósága kétségessé válik, megvonható legyen, éspedig, mivel a fentebb említett követelményeknek valamennyi iparos tekintetében érvényesülniök kell, akkor is megvonható legyen, ha az iparos iparát iparigazolvány alapján folytatja. Míg a múltban az iparát iparigazolvány alapján folytató iparos a bűncselekmények, így pl. különböző élelmiszerhamisítások, mérleghamisítás, súly- és minőségi csalás, közegészség és közrend elleni bűncselekmények, állami ellenőrzőjeggyel való visszaélés, állategészségügyi és növényvédelmi rendelkezések megszegése, szeméremsértő közlemények forgalombahozatala stb. egész sorozatát követhette el anélkül, hogy a kisebb-nagyobb büntetéseken felül egyéb joghátrány érte volna és a cselekményeket a büntetés után is akadálytalanul foly3*
