Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-217. Törvényjavaslat a Budapesten 1935. évi június hó 8. napján kelt magyarholland légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről

2Í7. szám. S2d A d. bekezdés szabatos meghatározását adja annak, hogy init kell az egyez­mény szempontjából államterület alatt érteni. Az 5. bekezdés leszögezi, hogy az egyezmény mily légi járóművek' tekinteté­ben hatályosul. E szerint ki vannak az egyezmény hatálya alól véve a katonai, vám- vagy rendőri szolgálatra hivatott légijáróművek, amelyek a 7. bekezdés értelmében csakis külön engedély megszerzése után repülhetnek be a másik szerződő állam légterébe, vagy repülhetnek azon át. A 6. bekezdés a légijárómű fogalmi meghatározását adja a nemzetközi gya­korlatban^ így a CINA-ban is, elfogadott meghatározásnak megfelelően, amely a mi felfogásunknak is megfelel. A 6. bekezdés 2. mondatának felvételét az tette szükségessé, hogy a légáramlatoktól függő és nem kormányozható légijárómű­vekre (szabad léggömb, vitorlázó repülőgép, stb.) nem lehet az egyezmény összes rendelkezéseit alkalmazni, így pl. ily légijáróműveket nem lehet határkapuk és útvonalak betartására kötelezni. Ez a rendelkezés a magyar-lengyel légi­forgalmi egyezményhez (1934. évi VI. t.-c.) és a magyar-német légiforgalmi egyezményhez (1934. évi VII. t.-c.) csatolt pótjegyzőkönyv 1. pontjában van felvéve, célszerűbbnek látszott azonban ezt a rendelkezést az 1. cikkbe felvenni, amely az egyezmény hatálya alá tartozó légijáróműveket tárgyalja. A 2. cikk 1. bekezdése külön is rendelkezik a tekintetben, hogy a légijáróművek, személyzetük és utasaik, valamint szállítmányuk amaz állam jogszabályainak a hatályossága alatt állanak, amelyben a légijárómű tartózkodik. Kivételt csupán a légiforgalomra vonatkozó jogszabályok képeznek, ezek ugyanis csak,akkor hatá­lyosulnak, ha minden más külföldi légijáróművel szemben is érvényesíttetnek. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy a szerződő államok légi járóműveit esetleg egy­oldalii rendelkezésekkel ne lehessen kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, mint ami­lyenben valamely más külföldi állam légi járóművei vannak. Az egyezmény az érvényben levő általános jogszabályok alól kivételeket sta­tuálhat. A 2. és <3. bekezdés megfelel a külföldön e tekintetben általában követett gya­korlatnak. Az üzemanyagok vámmentességének kérdése a légiforgalomban a Nemzetközi Léghajózási Bizottságban nemrég tüzetes megvitatás tárgyát képezte és a Bizottság az egyes kormányokhoz körlevélben fordulva ajánlotta, hogy ezt a kérdést egy­öntetűen szabályozzák. Az ajánlott szöveg azonos volt a szóbanforgó bekezdések rendelkezéseivel. A 3. cikkben foglalt rendelkezések eltérnek a magyar-lengyel egyezmény vonatkozó rendelkezéseitől. Felvételük a holland részről tett javaslatra történt s ehhez Hollandia mint CIN A tagállam ragaszkodott. A 4., 5., 6. és 7. cikkek a nemzetközi légiforgalomban általában elfogadott légi­forgalmi szabályokat tartalmaznak. A 8. cikk a légijáróművek rádióberendezéséről intézkedik. Az 1. bekezdés szerint rádiókészülék felszerelésére az az állam ad engedélyt, amelynél a légijárómű lajstromozva van, a készülék használatát a 2. bekezdés annyiban korlátozza, hogy az mindig amaz állam szabályzatának szemmeltartásával foghat csak helyt, amelyben az illető légijárómű tartózkodik. A 3. bekezdés a rádió kezelő személyzet szakszolgálati engedélyeinek kiadását a hazai állam illetékes hatóságaira bízza, ami összhangban van a 6. cikk rendelkezéseivel. Az utolsó bekezdés jogot ad mindenik államnak arra, hogy forgalombizton­sági okokból rádiókészülék kötelező felszerelését rendelhesse el. A rádió ugyanis ködben, sötétben is lehetővé teszi a repülést, míg rádiókészülék hiányában a Képv. iromány. 1935—1940. IV. kötet. 29

Next

/
Thumbnails
Contents