Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-217. Törvényjavaslat a Budapesten 1935. évi június hó 8. napján kelt magyarholland légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről

2Í7. szám. S2d A d. bekezdés szabatos meghatározását adja annak, hogy init kell az egyezmény szempontjából államterület alatt érteni. Az 5. bekezdés leszögezi, hogy az egyezmény mily légi járóművek' tekintetében hatályosul. E szerint ki vannak az egyezmény hatálya alól véve a katonai, vám- vagy rendőri szolgálatra hivatott légijáróművek, amelyek a 7. bekezdés értelmében csakis külön engedély megszerzése után repülhetnek be a másik szerződő állam légterébe, vagy repülhetnek azon át. A 6. bekezdés a légijárómű fogalmi meghatározását adja a nemzetközi gyakorlatban^ így a CINA-ban is, elfogadott meghatározásnak megfelelően, amely a mi felfogásunknak is megfelel. A 6. bekezdés 2. mondatának felvételét az tette szükségessé, hogy a légáramlatoktól függő és nem kormányozható légijáróművekre (szabad léggömb, vitorlázó repülőgép, stb.) nem lehet az egyezmény összes rendelkezéseit alkalmazni, így pl. ily légijáróműveket nem lehet határkapuk és útvonalak betartására kötelezni. Ez a rendelkezés a magyar-lengyel légiforgalmi egyezményhez (1934. évi VI. t.-c.) és a magyar-német légiforgalmi egyezményhez (1934. évi VII. t.-c.) csatolt pótjegyzőkönyv 1. pontjában van felvéve, célszerűbbnek látszott azonban ezt a rendelkezést az 1. cikkbe felvenni, amely az egyezmény hatálya alá tartozó légijáróműveket tárgyalja. A 2. cikk 1. bekezdése külön is rendelkezik a tekintetben, hogy a légijáróművek, személyzetük és utasaik, valamint szállítmányuk amaz állam jogszabályainak a hatályossága alatt állanak, amelyben a légijárómű tartózkodik. Kivételt csupán a légiforgalomra vonatkozó jogszabályok képeznek, ezek ugyanis csak,akkor hatályosulnak, ha minden más külföldi légijáróművel szemben is érvényesíttetnek. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy a szerződő államok légi járóműveit esetleg egyoldalii rendelkezésekkel ne lehessen kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, mint amilyenben valamely más külföldi állam légi járóművei vannak. Az egyezmény az érvényben levő általános jogszabályok alól kivételeket statuálhat. A 2. és <3. bekezdés megfelel a külföldön e tekintetben általában követett gyakorlatnak. Az üzemanyagok vámmentességének kérdése a légiforgalomban a Nemzetközi Léghajózási Bizottságban nemrég tüzetes megvitatás tárgyát képezte és a Bizottság az egyes kormányokhoz körlevélben fordulva ajánlotta, hogy ezt a kérdést egyöntetűen szabályozzák. Az ajánlott szöveg azonos volt a szóbanforgó bekezdések rendelkezéseivel. A 3. cikkben foglalt rendelkezések eltérnek a magyar-lengyel egyezmény vonatkozó rendelkezéseitől. Felvételük a holland részről tett javaslatra történt s ehhez Hollandia mint CIN A tagállam ragaszkodott. A 4., 5., 6. és 7. cikkek a nemzetközi légiforgalomban általában elfogadott légiforgalmi szabályokat tartalmaznak. A 8. cikk a légijáróművek rádióberendezéséről intézkedik. Az 1. bekezdés szerint rádiókészülék felszerelésére az az állam ad engedélyt, amelynél a légijárómű lajstromozva van, a készülék használatát a 2. bekezdés annyiban korlátozza, hogy az mindig amaz állam szabályzatának szemmeltartásával foghat csak helyt, amelyben az illető légijárómű tartózkodik. A 3. bekezdés a rádió kezelő személyzet szakszolgálati engedélyeinek kiadását a hazai állam illetékes hatóságaira bízza, ami összhangban van a 6. cikk rendelkezéseivel. Az utolsó bekezdés jogot ad mindenik államnak arra, hogy forgalombiztonsági okokból rádiókészülék kötelező felszerelését rendelhesse el. A rádió ugyanis ködben, sötétben is lehetővé teszi a repülést, míg rádiókészülék hiányában a Képv. iromány. 1935—1940. IV. kötet. 29