Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-217. Törvényjavaslat a Budapesten 1935. évi június hó 8. napján kelt magyarholland légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről
226 217. szám. légijárómű vet és utasait a legnagyobb veszély fenyegeti. Ezért fenn kellett a szerződő államok jogát tartani, hogy főként hosszabb vonalakon repülő és sok Utast szállító gépeknél a rádiókészülékkel való felszerelést kötelezővé tehessék. A 9, cikk rendelkezéseit honvédelmi és közbiztonsági szempontok indokolják. A 2. bekezdés holland részről elhangzott kívánságra kiegészítést nyert »ainsi que les cartouches de démarrage« (valamint az indító töltények) kitétellel, mert ezek az indítási töltények is a légiforgalom üzemfelszereléséhez tartoznak. A 3. bekezdésben a magyar-lengyel egyezményektől eltérően van szabályozva fényképezőgépek használata. Magyar részről célszerűbbnek találtuk volna az eddigi egyezményben követett gyakorlatot fenntartani, holland részről elhangzott határozott kívánság folytán azonban ez a rendelkezés oly szövegezést nyert, hogy a fényképezést mindegyik fél megengedi, vagy eltilthatja. Ehhez azért járulhattunk hozzá, mert a rendelkezés alapján a külföldi légijáróművek közlekedéséről szóló 115.000/1933. III. K. M. rendelet 6. §-a 2. bekezdésének a fényképezőkészülékek szállítására vonatkozó rendelkezései teljes egészükben hatályosulnak. A 10. és 14. cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezéseket vámszaki szempontok indokolják. A10. cikk 2. bekezdésében és a 11. cikkben foglalt rendelkezések lehetővé teszik, hogy vám- és postakérdésekben a szerződő államok vámhatóságai és postaigazgatásai a körülményesebb diplomáciai út kikapcsolásával egymással közvetlenül érintkezhessenek. A 12. cikk külön is biztosítja az állam területi szuverenitásából folyó azt a jogot, hogy az állam erre illetékes hatóságai útján saját területén a másik szerződő állam légijáróműveit át vizsgáltathat ja és a megkövetelt okmányokat ellenőriztetheti. A 13. és 14. cikkek általában megfelelnek az eddigi egyezményeink vonatkozó rendelkezéseinek. A 14. cikk 3. bekezdésében a légijárómű parancsnokával kapcsolatban felvett beszúrás (»aki parancsnoknak tekinthető«) megfelel a Nemzetközi Légi Magánjogi Szakértő Bizottság (CITEJA) felfogásának. Tekintettel ugyanis arra, hegy a légijárómű parancsnoka jegi helyzetét illetőleg eddig még egységesen elfogadott jogszabályok nincsenek, a CITEJA magánjogi egyezménytervezetében, ott ahol a légijárómű parancsnoki ól van szó, mindig a fenti kitételt használja. A 15. cikk mint az már a magyar-olasz légiforgalmi egyezmény becikkelyezése tárgyában készített törvényjavaslat megfelelő rendelkezéseinek indokolásánál részletesebb kifejtést nyert, megfelel a magyar légiforgalmi jogszabályok amaz intézkedésének, hogy az ország határait kizárólag az előre kijelölt határkapukon szabad átrepülni. A 16. és 17. cikkek rendelkezései azt célozzák, hogy a légijáróművekről csak oly tárgyakat és anyagokat és csak akként lehessen kidobni, hogy személyekben vagy javakban kár ne essék. A 18. cikk megfelel annak a külföldön általában követett joggyakorlatnak, mely a légijárómű nemzetiségének megállapítását ahhoz köti, hogy az mely állam* ban lajstromoztatott. A 19. cikk indokolását abban a, törekvésben leli, hogy a légiforgálom zavartalansága a lehetőség szerint minél jobban biztosíttassék. A 20. cikk rendelkezései megfelelnek a nemzetközi joggyakorlatnak. A 23. cikk az egyezmény értelmezése és alkalmazása körül felmerülő vitás kérdések eldöntését, hasonlóan eddigi egyezményeinkhez, választott bíróságra bízza»
