Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-107. Törvényjavaslat az orvosi rendtartásról

74 107. szám. Az országos kamara közvetlenül nem szedhet tagsági díjat. Kiadásait a kerületi kamarák hozzájárulásaiból kell fedezni. Az országos választmány határozza meg azt az összeget, amellyel az egyes kamarák a költségekhez hozzájárulnak. (11. §. (2) bekezdés c.) pont.) A kamarai tagsági díjat a tagra annak orvosi ténykedéséből származó keresete alapján kell kiróni. Ennek a rendelkezésnek természetes következménye az, hogy a magángyakorlatot nem folytató orvostisztviselők, honvédorvosok kamarai tagsági díja a tagsági díjak normális mértékénél kisebb, mintegy jelképes lesz. A tagoktól a hátralékos tagsági díjat közadók módjára kell behajtani, ami az eljárást egyszerűvé, gyorssá és olcsóvá teszi. A 27. §-hoz. A tagsági díj fizetésének rosszhiszemű elmulasztását van hivatva megakadályozni az a rendelkezés, mely szerint az a kamarai tag, aki az esedékessé vált kamarai tagsági díjat a naptári év végéig nem fizeti meg, a következő évben a kamara önkormányzatában nem vehet részt. Ugyanezt a célt szolgálja az a rendelkezés is, hogy a második naptári év végéig esedékes kamarai tagsági díjjal hátralékos tag a tagok sorából törölhető. A tagsági díj nemfizetése miatt azonban a törlés nem kötelező, hanem az a kamara elhatározásától függ. ".A 28. §-hoz. Az orvosok számának, kamara nkénti megoszlásának és lényeges személyi adatainak ismerete a közegészségügy tervszerű intézése szempontjából nem nélkülözhető. Ezért a javaslat a kamarai tagok kerületenkénti és országos nyilvántartását rendeli el. A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat a belügyminiszter állapítja meg. A 29. §-hoz. Ez a §. a kamarai tagnak a nyilvántartáshoz szükséges adatok szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét állapítja meg. Rendelkezik továbbá az iránt, hogy ugyanannak a tagnak két vagy több kamara által nyilvántartása elkerült essék. Végül megállapítja az egyik kamarából a másik kamarába át jegyzés módozatait. A 30, §-hoz. A törvényjavaslat meghatározza az orvosi gyakorlat fogalmát. E törvény szempontjából orvosi gyakorlat az orvosi magángyakorlat, vagyis az orvosnak

( a gyógyítás és az egészség megőrzése érdekében szabad hivatásában kifejtett tevékenysége. Nem tekinthető azonban magángyakorlatnak a közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosnak hivatalos kötelessége körén belül kifejtett tevékenységé. A törvény alapján létesült intézeteket a javaslat nem sorolja és nem is sorolhatja fel. Példaképpen utalunk az Országos Társadalombiztosító Intézetre (1927 : XXI.,1928 : XL. t.-c.) és az Országos Gazdasági Munkáspénztárra (1900 : XVI. t.-c). A 31. §-hoz. A törvényjavaslat részletes szabályokat állapít meg az orvosi működés helyére vonatkozóan. Alapgondolata az, hogy az orvos csak azon kamara területén fejthet ki rendszeres orvosi működést, amelynek tagja, és ott is csak egy meghatározott községben, illetőleg a körorvos az orvosi körben. Természetesen ez az elgondolás nem vonatkozhatik az első segélyre és az életveszély esetén nyújtandó segélyre. A gyógyhelyi vagy üdülőhelyi szolgálat a gyógyhely vagy üdülőhely orvosi ellátásának fokozása céljából nem esik korlátozás alá ; gyógyítóintézett el kötött szerződés alapján rendszeres szolgálat vállalása a gyógyítóintézet helye szerint illetékes kerületi kamara választmányának határozatától függ. A 32. §-hoz. Tilos több rendelőt tartani. Több orvos közös rendelő tartására a kamara hozzájárulása nélkül társulhat, de csak akkor, ha egyik orvosnak sincs külön magánrendelője. Orvosnak más foglalkozású egyénekkel kapcsolatban rendelnie nem szabad. Ezen rendelkezés célja a kuruzslás büntetőjogi üldözését megnehezítő ú. n. falazótevékenység megakadályozása. Ugyancsak visszaéléseket