Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-180. Indítványa, Éber Antal országgyűlési képviselőnek, a mezőgazdasági munkahiány enyhítése tárgyában

S?8 180. szám. a mezőgazdasági munkásokra nézve megvalósítani, pedig ott az államháztartás rendezett gazdagsága és a mezőgazdasági munkásságnak az összlakossághoz való aránylag csekély száma ezt a kérdést sokkal könnyebben tette volna megoldhatóvá. Mégis mostanáig halasztották ennek a biztosításnak az intézményesítését, mert aggályaik voltak abban a tekintetben, hogy éppen az alacsony mezőgazdasági munkabérek idején szabad-e a munkásságot társadalombiztosító járulékokkal terhelni. Most, az új parlament első ülésén jelentette be Baldwin miniszterelnök, hogy a kormány hozzá kíván látni a mezőgazdasági munkásság •munkanélküliség elleni biztosításához. Rátérünk előterjesztett indítványaink rövid megokolására. Indítványaink közül az első és a második abban a gondolatkörben mozog, amelyben a kormány a házépítés, illetve a ház átalakítás és tatarozás elősegítésének kérdését megoldotta. Az idevágó rendelkezések alapja az volt, hogy az állam (ebben az esetben a fővárossal és városokkal karöltve) adóelengedéssel ösztönzi a magántőkét oly tőkebefektetések eszközlésére, amelyek munkaalkalmakat biztosítanak és amelyek megvalósítása egyébként is a közérdeket szolgálja. Emellett az állam az átalakítás tatarozás vonatkozásában az illető beruházások rövidlejáratú finanszírozását is elősegítette. Az állam tehát nem fektetett be tőkét, nem vállalt kockázatot a befektetendő tőke gyümölcsöztetése tekintetében sem, hanem •& meghatározott keretben végzendő befektetések eszközlését azzal stimulálta, hogy megfelelő adóelengedéseket juttatott a magántőkének. Ez utóbbi egyébként teljes szabadsággal bír a végzendő munkák tekihtetében, amelyek előnyei is, kockázata is az övé. Indítványunk 1. pontja általánosságban kívánja a gazdaságokat adókedvezménnyel árra bírni, hogy az átlagos, egyébként jó kezelésben álló gazdaságok színvonalát meghaladó mértékben nyújtson munkafoglalkoztatást. Alapul a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresét vettük azzal a hatállyal, hogy adótérítésben csak az a többlet összeg részesüljön, amellyel egy-egy évben a kifizetett munkabér a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresét meghaladja. Gyakorlati tapasztalatok alapján feltehető, hogy a kat. tiszta jövedelem kétszeresen jelezheti körülbelül a belterjesen kezelt gazdaság munkakiadásainak határvonalát. Ezt az alapot támasztja alá az Omge-nak az a reprezentatív felvétele, amelyet mezőgazdaságunk 1933. évi üzemi eredményei megállapítására 201 gazdaságra vonatkozólag végzett. Ezek a gazdaságok kis-, közép- és nagygazdaságok, összesen 215-ezer hold mezőgazdasági területtel. A jelentés szerint »az adatszolgáltató gazdaságok az átlagosnál belterjesebb üzemek«, amelyek adatai tehát méltán szolgálhatnak kiinduló pontul. Ennek a 201 gazdaságnak átlagos kataszteri tiszta jövedelme 12-21 aranykorona, vagyis kereken 14 pengő, viszont átlag az üzem- és termelési költségekből 1933-ban 30-89 pengő esett az alkalmazottak és munkások bérére. Tehát kedvező mezőgazdasági évben a munkaköltség az átlagnál belterjesebb üzemeknél holdanként mintegy három pengővel haladta meg a kataszteri tiszta jövedelem kétszeresét. Egyébként a kiindulópont helyes megválasztása a szerzendő tapasztalatok útján volna ellenőrizhető. A kedvezmény évről-évre volna biztosítható és a tapasztalatok szerint —- úgy, mint az a tatarozási adókedvezmény esetében is történt — a gazdasági és pénzügyi követelmények szerint módosítható. Sokkal nehezebb kérdés a készpénzben, természetben és terményekben kifizetett illetmények igazolásának kérdése. Annál nehezebb, mert ezek az illetmények (tiszti fizetés, cselédbérek, aratórészek, dohányosok és répamunkások illetményei, hónapszámosok és napszámosok stb.) a legkülönbözőbb alapokon és országrészenként is váltakozó módokon folyósíttatnak, E mellett a kifizetést-